Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Kőhegyi M.: Római pénzforgalom és kereskedelem az Intecrisa–Csongrád közötti útvonalon
KŐHEGYI MIHÁLY RÓMAI PÉNZFORGALOM ÉS KERESKEDELEM AZ INTERCISACSONGRÁD KÖZÖTTI ÚTVONALON Amíg a rómaiak és a szarmaták egymás ellen sűrűn viselt háborúiról lépten-nyomon szó esik régészeti szakirodalmunkban, addig a két nép gazdasági, kereskedelmi kapcsolatairól alig tudunk valamit. Pedig nem kétséges, hogy a Nagyalföld szarmatáinak történetéhez ezek szorosan hozzátartoznak és a róluk alkotott kép ezek ismeretében csak árnyaltabb lehet. A kétirányú érintkezések felderítéséhez nélkülözhetetlen forrásanyagot nyújtanak azok a római pénzek, amelyek szarmata földről kerültek elő. Munkánk során ezek feldolgozását tűztük ki célul, l Elengedhetetlenül szükségesnek mutatkozott, az eddigi gyér és szórványos utalásokkal ellentétben, hogy a pénzforgalom kérdését ne önmagában, a pannóniai pénzforgalomtól mintegy függetlenül, hanem azzal szoros egységben vizsgáljuk. Csakhamar kitűnt azonban, hogy még a pannóniai előmunkálatok is jórészt hiányoznak s a teljes anyagot felölelő monográfia megjelenése előtt csak részletproblémák megoldása kísérelhető meg a megoldás reményével. 2 így esett választásunk a Duna—Tisza középső részének területére s azt igyekeztünk vizsgálni, miképpen hat a limes menti Intercisa a balparti szarmatákkal folytatott kereskedelemre. A munka megindulásakor jó fogódzót jelentett Huszár Lajos leletkatasztere, melyben a szerző az öszszes, népvándorláskori lelőhelyeken előkerült pénzeket közli. 3 Ennek felhasználásával Kerényi András külön is értékelni igyekezett a szarmata anyaggal előforduló római pénzeket. 4 Mindkét tanulmány, természetéből folyóan, elsősorban numizmatikai oldalról közelítette meg a kérdést, bár Kerényi András cikkében néhány történeti megfigyelés is található. A magunk leletkataszterének összeállításakor felhasználtuk Huszár Lajos katalógusát s ehhez hozzávettük az 1954—1969 között előkerült leleteket. Ennek elvégzése után kitűnt, hogy ezideig 135 szarmata temetőből, illetve telepről (innen jóval kisebb számban) ismerünk római pénzeket. Csak a kétségtelenül hiteles, vagy legalább lelőhely megjelölése tekintetéből hiteles anyagot vettük fel. Az alföldi múzeumokban nagy mennyiségben található, néha több ezerre menő római pénzt figyelmen kívül hagytuk. Ezek döntő többségének előkerüléséről semmit sem tudunk s általunk ellenőrizhető esetekben kitűnt, hogy főleg Dunántúlról származnak és sokszor magángyűjtők útján, rendszerint azok halálakor kerültek a múzeumi raktárakba. 5 Jelenleg a szarmaták által lakott területről nyolc zárt leletet ismerünk: Abony 6 , Mendel Kecel 1.8, Tiszanagyrév 9 , Kecel II 10 , Elek 11 , Öcsöd 12 , Hajdúnánás 13 . Ezek azonban egészen más történeti és gazdaságtörténeti elbírálás alá esnek s ezért értékelésünkben nem használtuk őket. 14 1 Kőhegyi Mihály : Römische Münzen aus sarmatischen Gräbern und von sarmatischen Siedlungen. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1966—1967. II. 109—114. 2 Az egyes leleteket külön-külön dolgozták fel, az egész provincia pénzforgalmát tárgyaló munka nem áll rendelkezésünkre. Megírását B. Sey Katalintól várjuk. Ő segített a pénzek egy részét meghatározni, kollegalitásáért fogadja köszönetünket. 3 Huszár Lajos: Das Münzmaterial in den Funden der Völkerwanderungszeit im Mittleren Donaubecken. Acta Arch. Hung. 5 (1955) 61—109. 4 Kerényi András: Magyarországi szarmata pénzek. Numizmatikai Közlöny 54—55 (1955—1956) 14—20. 5 A II. világháború során néhány múzeum raktárában teljesen összekeveredett a numizmatikai anyag, s ilyen ömlesztett állapotban céljainkra alkalmatlan. 6 A 109 darabból álló leletben Vespasianustól Antoninus Piusig vannak dénárok. Numizmatikai Közlöny 5 (1906) 105. 7 Kerekes Pál: A budai és mendei római éremleletek. Numizmatikai Közlöny 13 (1914) 71. 103
