Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)

László Gy.: Emlékezés Banner Jánosra

számára megkönnyíti, s teljesebbé teszi a munkát. A PONTES RERUM ARCHAEOLOGICARUM HUNGARICARUM-ot 5 kötetre tervezi, s ennek hatalmas leletkataszteri tervéből meg is jelent a bibliographia, amely nemrégiben Jakabffy Imrével együtt működve, bővített kiadásban a magyar régészet nélkülözhetetlen kézikönyvévé válott. A többi kötetek tervezete túlnőtt egy kisebb intézet munkakörén, de ebből a gondolatból született meg a Régészeti Adattár, amely országos szervezetével viszi tovább Banner János egykori kezdeményezését. 1946. április 6-án foglalja el Tompa Ferenc szomorú halálával megüresedett ősrégészeti tanszéket a budapesti egyetemen, itt tanít azóta is, s itt neveh a fiatalokat előadásaival, írásaival, s szintehogy barátivá mélyülő beszélgetéseivel. De hadd mondjuk meg, nemcsak a fiatalok épülnek nagy tudásán, s élettapasztalatán, hanem az idősebb nemzedék is. Az eddigiekben, s alább még röviden ismertetendő tudományos eredményeinek nemcsak hazai visszhangja támadt, nemcsak a magyar tudományos szakegyesületek tiszteleti, alapító, vagy választmányi tagja, hanem 1933-tól kezdve tagja a belgrádi régészeti társulatnak, 1934. óta a német birodalmi régészeti Intézetnek, 1936. óta pedig a Nemzetközi Ősrégészeti és Koratörténeti állandó Bizottságnak, s mint ilyent 1949-ben a hazánkban tervezett Kongresszus elnökévé is választották. E külsőleg látszólag csendes, eseménytelen élet 70 éve szívós munkával telt el. A tárgyak szeretete jellemzi minden művét, ő maga szinte személytelenné igyekszik válni dolgozataiban, hogy annál tisztábban hallatszék az amit a tárgyak mondanak. Fiatal korában a tárgyak formai elemzésének kidolgozása kötötte le a kutatók érdeklődését, az időrend kidolgozásának nagy korszaka nevelte őt. Am Banner János nem rekedt meg abban a tipológiai módszerben, amelynek erényeit igen magas fokra fejlesztette. A leletkörülményekkel ötvözött tipológiai módszer sokkal szélesebbre tárja a régészeti kérdések lehetőségeit, mint az egyoldalú tárgytörténet, a rétegtannal ötvözött tipológia sokkal biztosabb időrendi beosztást tesz lehetővé, mint a formák puszta nyomozása. így közeledik ez a klasszikus módszer Banner János kezén a történeti események, a történés megelevenítésének igényes feladataihoz. Nem nyilatkozhatunk helyette s nevében, de a régiek módszerének ezt i finomítását, életszerűbbé tételét nyílván serkentette az otthonról hozott, s a nemesgondolkodású tanárok, s barátok környezetében egyre inkább kibontakozó életszemlélet, amely a múltban sem elégedett meg az egyszerű tárgytörténettel, hanem az élettel való kapcsolatokat kereste. Néhány szép dolgozata és könyve nemcsak tartalmában, hanem címében is sugallja ezt a magatartást, hogy a többi közül csak a Kőkori élet Békésmegyében című megragadó elvenségû, s mégis minden részében hiteles Írását említsük meg. Eredményei lemérésében ő maga rendkívül szerény, s engedtessék meg, hogy tiszteletünket azzal is kifejezzük, hogy ne az ünneplés elragadtatásában és fokozásában idézzük munkássága lényegét, hanem csendes szavait kölcsönvéve magának adjuk át a szót, amikor erről szólunk. Alföldi ásatásairól szólván így ír: „Ezek az ásatások 20 éven keresztül kettős célt szolgáltak. Egyrészt az alföldi régészeti kutatás koruk színvonalán álló kivitelét, másrészt a hallgatóság arra való hajlammal rendelkező részének gyakorlati kiképzését. Iskolája volt ez az ifjú régészek nevelésének. Abban az időben egyedülálló iskola, amely Posta Béla kolozsvári példája nyomán foglalkozott az új muzeológus nemzedék nevelésével abban az időben, amikor ezzel a feladattal legfeljebb a Nemzeti Múzeum tisztviselői foglalkoztak egy-egy melléjük beosztott fiatal régészszel ... Itt tártuk fel rendszeresen, öt nyáron át végzett kutatással a tiszai kultúrába tartozó első nagy telep jelentékeny részét, akkor, amikor, a kultúrát még csak szórványos leletekből ismerte a modern alapon megindult őskorkutatás. Ennek a telepnek 18 háza adata az első hiteles adatokat magyarországi újabb-kőkori település kutatásához. Több helyen is végzett ásatások révén így bővült a csak kevéssel előbb két nagy kultúrára osztott magyarországi neolitikum egy harmadik, a Kiskőrös kulrúra ismeretével, amely kultúra nemcsak kronológiai és tipológiai, de jelentős néprajz* eredményeket is hozott, amelynek alapján jól megrajzolható e kultúrák élete, gazdasági helyzete, társadalmi viszonyai. Itt találtuk az eddig nálunk ismeretlen negyedik kőkori kultúrát, a Bánát kultúrát is. Itt ásattuk fel a péceli rézkori kultúra máig is egyetlen feltárt telepét és ezzel megteremtettük a lehetőségét a kultúra emlékanyagának összegyűjtésére, az egész ország területéről közel 300 lelőhelyről. Itt sikerült a rézkort két külön feltárt egymáshoz közelben levő temető útmutatása alapján egy aeneolothikus és egy bodrogkeresztúri kultúrára elkülöníteni. A városi múzeum gazdag bronzkori sír227