Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Kőhegyi M.: XIV. századi ezüstkincs Kelebiáról
KŐHEGYI MIHÁLY XIV. SZÁZADI EZÜSTKINCS KELEBIÁRÓL* A múlt század nemzeti öntudatra ébredésével meginduló középkori kutatás tárgykiválasztását az éji homályba vesző régi dicsőségünk visszaidézésének gondolata irányította. 1 Könnyen érthető, hogy ebben a légkörben nevelődött kutatóink ugyanúgy, mint a példaképnek számító Nyugaton, elsősorban előkelőink rangos hagyatékát tartották méltónak a feltárásra és feldolgozásra, így természetesen a művészet mutatós darabjai kerültek előtérbe. 2 A kor tudományosságának felbecsülhetetlen anyagot gyűjtő pozitívizmusa ennek a romantikának a hatása alatt inkább a nagy, reprezentatív emlékekre irányult, közöttük legelsősorban az építészetre. 3 A múlt század vége felé a milleniumi felbuzdulás a honfoglalók hagyatéka 4 mellett Kora—Árpád-kori, első királyaink pénzeivel keltezett temetőinkre is ráirányította a figyelmet s az érdeklődés helyibbé válásával számos pusztatemplomot tártak fel a századforduló táján. Ezeknek a szerény méretű ásatásoknak a célja úgyszólván csak a templom alakjának a meghatározása volt. Közlésüknél is megelégedtek a templom alaprajzának és néhány feltárt sírnak az ábrázolásával, továbbá egy-két lelet ismertetésével. Az „össze-vissza" fekvő embercsontokat csak általánosságban említették meg. 5 A hiányt még ma sem pótoltuk. 6 A népvándorláskori emlékek corpusai mellett eltörpülnek mennyiségben és a tárgyi feldolgozás pontosságában azok az emlékek, melyek a magyar középkor századaira vonatkoznak. Pedig ezeknek az emlékeknek a rendszeres feltárása és összevetése a XI— XV. századra vonatkozóan az okleveles anyaggal, 7 a népesség eloszlására, összetételére, kultúrszínvonalára, a külföldi hatásokra, a honfoglaláskori ízlés és műgyakorlat továbbélé* M. Kőhegyi: Der Silberschatz von Kelebia aus dem 14. Jahrhundert Ld. Acta Antiqua et Archaeologica Szeged, 14, 1971. sére döntő jelentőségű emlékanyagot eredményezhetne és kérdéseket tisztázhatna, melyeket másirányú kutatás nem közelíthet meg. A csekélyszámú leletanyag között igen ritkák azolyan emlékek, amelyek leletkörülményeiről megbízható adatokkal rendelkezünk s egy sincs — a kiskunhalasi, Sinka mester nevével jelölt kincsen kívül—, amelynek viselőjét ismernénk, korát pedig egy-két évtizednyi időre rögzíteni tudnók. A most ismertetésre kerülő kelebiai ezüstkincsnek ilyen szempontból is van mondani valója. Kelebiától ÉK-re, mintegy 4 kilóméterre van a Négyes-járás. Közel a szegedi országúthoz, Bácsboristától ÉNy-ra áll az erdészház. Az őrháztól nyugati irányban terül el a 42/E jelzésű tábla, ahol 1962-ben 1 Méri István: A magyar nép régészeti emlékeinek kutatása (X— XVI. század). Budapest, 1948. 2 Érdy János: III. Béla király és nejének Székes-Fehérvárott talált síremlékei. In Kubinyi Ágoston—Vahot Imre: Magyar ország és Erdély képekben. Pest, 1853. I. 42—48. 3 Nagylélekzetű tanulmányokban számolt be ásatásairól Hens^lmann Imre : A székesfehérvári ásatások eredménye. Pesten 1864. — Uő. : Magyarország ó-keresztény, román és átmeneti stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Budapesten, 1876.-—Uő. : Magyarország csúcs-íves stylű műemlékei. Budapesten, 1880. 4 Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei. In Pauler Gyula—Szilágyi Sándor: A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900. 509—826. — Hampel József : Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest, 1907. 5 Varga Antal: A hódmezővásárhelyi ásatásokról. Arch. Ért. 1894. 135—140. 6 Az első komolyabb kezdeményezés e téren S^öke Béla : A honfoglaló és kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Budapest, 1962. — Fehér Ge\a—Éry Kinga—Kralováns^ky Alán: A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Budapest, 1962. 7 Az oklevelek kiadása terén igen komoly munkát végeztek történészeink. Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1951. 10—20. 205