Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Pálóczi-Horváth A.: A felsőszentkirályi kun sírlelet
már Tóth Z. is idézte. 90 — Ez a csat-és övtípus tehát nem kun helyeken is megtalálható nálunk, az esztergom-szentkirályi szerint talán már a tatárjárás előtt. Arra, hogy a késő középkorban továbbélt Magyarországon, egy XV. század eleji sodronyzománcos övből is következtethetünk: a magyar ötvösségnek ez a British Múzeumban őrzött kiváló emléke késő gótikus megjelenése ellenére is a kérdéses típusokhoz sorolható; a görögországi Chalcisban került elő, valószínűleg magyar harcos sírjából. 91 írott forrásokból értesülünk arról, hogy a Balkánon már a XIV. századtól használtak „magyarnak" nevezett fémöveket („cingulum ungaricum", „Centura ungarescha"), melyek többnyire aranyozott ezüstből készülhettek és igen megbecsült holmik voltak. 92 Természetesen az írott források adatait nem tudjuk meghatározott típussal azonosítani. A következőkben kíséreljük meg, vajon a felsőszentkirályi csat és szíjvégek díszítésének vizsgálatával meg tudjuk-e közelebbről határozni a lelet helyét művészeti emlékeink között? Az indás díszítés egész Eurázsiában megtalálható az ókortól napjainkig. A XII— XIV. században is Keleten és Nyugaton egyaránt kedvelt motívum. Mégis, díszítésünk pontos mását nem sikerült fölfedeznünk. Ha a nyugati művészetből próbálnánk levezetni, a minta megfogalmazása a XIII. századra utalna: addigra fejlődnek ki az ehhez hasonló naturális ábrázolások, a XIV. században pedig már kötetlenebbé, lazább elrendezésűvé válnak. A motívum felépítésére és a levelek formáira azonban talán a késő szasszanida és a bizánci művészetben találhatjuk a legközelebbi párhuzamokat: X— XIII. századi perzsa, kaukázusi és bizánci ötvöstárgyakon, bár utóbbiakon viszonylag ritkán fordul elő (13. kép 11—13.). 93 Magyarországon hasonló kompozíciójú és méretű darab egy XIII. századi Limoges-i kereszt töredéke, háromlevelű palmettás indadísszel (13. kép 10.). 94 A Limoges-i tárgyak keleties indamotívuma kétségtelenül bizánci eredetű. 95 A felsőszentkirályi csaton és szíjvégen az inda hátterének dekoratív kidolgozása is a nyugat-európai művészettől távol álló jellegzetesség. Kovács Éva magyaros sajátosságnak tartja a XIII. század második felében készült, Limoges-i tárgyakat utánzó ötvösmunkákon megfigyelhető, fenyőlevélhez hasonló rovátkolást, 96 amely legtöbbször ugyancsak kétélű vésővel készült trambulírozás. Éppen XIII— XIV. századi emlékeinken sokasodik meg az ezzel a technikával készült díszítés. 97 Ebben az időben Magyarországon kívül is kedvelt technika lehetett, mégis megemlítjük, hogy egy honfoglalás kori karperecünkön is alkalmazták már. 98 * A pajzs alakú véreteken ábrázolt címerek a heraldika korai szakaszába vezetnek bennünket. A XII. század közepe táján fejlődött ki a fapajzsokat erősítő és díszítő fém, bőr, prém, vászon, posztó vagy pergamen rátétekből a geometrikus címeralakok nagy része. 99 Az egyes anyagokat később a pajzsra festett megfelelő színekkel jelezték. A színek módszeres vonalkázással való jelzése csak a XVII. században kezdődött, amikor a címeres könyvekben ez szükségessé vált, 100 tehát vereteink vonalkázását nem lehet meghatározottszínekkel azonosítani, bár kétségtelen, hogy :i vonalkázás itt is, mint középkori pecsétjeink címerábrázolásain szín jelölésre szolgál, pontosabban annak 90 Hampel /., A m. n. múzeumi érem- és régiségtár 1881-ben (május— deczember). Arch Ért 2(1882) 146., I. t. 9.; Tóth Z., i. m. 17. 91 Mihalik, S., Emailkunst im alten Ungarn. (Bp. 1961) 29, 47., 36. t. 92 Han, V., Az anyagi művelődés magyar eredetű emlékei Dubrovnikban (XV—XVI. század). Néprajzi Ért. 48(1966) 198, 200. 93 Pope, A. U., A Survey of Persian Art. I — VI. (London — New York 1939) III. 829, 903, 905. kép; VI. 1278, 1279, 1296, 1309, 1343. t.; Чубинашвили, Г. H., Грузинское чеканное искусство с VIII по XVIII век. (Тбилиси 1957)4, 21, 68, 155. kép; Talbot Rice, Т., Ancient Arts of Central Asia. (London 1965) 227, 247, 250. kép; Дебиров, П. M., Резьба по камню в Дагестане, (Москва 1966) 40, 204.; Банк, А. В., Византийское искусство в собраниях советского союза. (Москва-Ленинград 1966) 69, 71, 74.kép; stb. 94 MNM ltsz. 55.86.B. [Kovács É., Limoges-i keresztek Magyarországon. MüÉ 11(1962) 123.] 95 Ua., Limoges-i zománcok Magyarországon. (Bp. 1968) 6. 96 Ua., Limoges-i keresztek Magyarországon. 109. 97 A Kovács Éva által közölt XIII. századi tárgyakon kívül XIV századi kelyheken: MNM ltsz. 76/1893.1., 77/1894.2., 32/1904.1. 98 Szob, Ipoly menti országúinál : MNM Népvándorláskori leltárkönyv 13/1935.3. 99 Csergheő G., A czímerek fejlődése és nemei. Tekintettel a magyar heraldikára. Turul 2(1884) 61.; Csorna ]., Magyar nemzetségi czímerek. (Bp. 1904) 120—121. 100 Barclay О., A heraldika kézikönyve. (Bp. 1897) 61—62. 198
