Horváth Attila – H. Tóth Elvira szerk.: Cumania 1. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1972)
Pálóczi-Horváth A.: A felsőszentkirályi kun sírlelet
7. kép: A címeres veretek hátoldala. 6. Pikkelypáncél ( ?) töredéke (3. kép 4.) A fényképen látható vékony, egyenletes felületű vaslemez nem határozható meg teljes biztonsággal. 7. Egyéb vastárgyak töredékei (3. kép 3, 5, 7, 8, 10.) 5 db vastöredékről nem lehet eldönteni, hogy milyen tárgyhoz tartozhattak (lásd fentebb a sírleírást). Rítus, viselet, fegyverzet Nomád jellegű, pogány temetkezés kun szállásterületen, XIII— XIV. századi keleti tárgyakkal — ezen vonások alapján határozhatta meg Éri I. kétséget kizáróan kunnak a leletet. Tanulmánya megjelenése óta több szovjet szerző feldolgozása látott napvilágot a kelet-európai ún. késői nomád népek régészeti emlékeiről, tehát megkísérelhetjük egybevetni a felsőszentkirályi sírt a dél-oroszországi anyaggal. A régészeti kutatások igazolták, amit a korabeli leírások is egyhangúlag állítottak, hogy a kunok halFig. 7. Revers des plaques à meubles mokat emeltek földbeásott sírjaik fölé 25 Ezek a halmok többnyire kisebbek voltak, mint a hatalmas őskori kurgánok, mindössze 1—2 m magasak lehettek. Felsőszentkirályon a terepalakulat nem mutatja nyomát halmos temetkezésnek, ha fel is tételezzük, hogy eredetileg itt is volt kurgán, az az idők folyamán a laza futóhomokban nyomtalanul eltűnt. (A talaj felszín változására utal a sír igen kis mélysége is). 25 Willelmus de Rubruc: Wyngaert, A. van den, Sinica Franciscana. I. (Quaracchi-Firenze 1929) 186—187, 189, 195.; Albericus monachus Trium Fontium: Gombos, A. F., Catalogus fontium históriáé Hungaricae. I— III. (Bp. 1937—• 1938) I. 34.; Jehan Sir de Joinville: Ua., i. m. II. 1230— 1231.; Зяблин, Л. П., О „татарских" курганах. CA 22 (1955) 83-96,; Плетнева, С. А., Печенеги, торки и половин в южнорусских степях. Труды Волго- Донской археологической экспедиции. I. МИА 62. (Москва — Ленинград 1958) 172— 182.; Федоров- Давыдов, Г.А. Кочевники восточной Европы под властью золотоордынских ханов. (Москва 1966) 120— 123. 185
