Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Jaromir Kovárnik: Az őskori ember hitvilágának tanulmányozása. A sámánizmus kutatása a régészetben
A sámánizmus ősi emlékeinek nyoma a régészetben A sámánizmus ősi emlékeinek nyoma a régészetben Számos újkőkori vagy rézkori régészeti lelet értelmezése megkövetelné az őskori emberek hitvilágának vagy vallásos tevékenységének ismeretét. A cikkben a szerző olyan leleteket mutat be, amelyek feltételezése szerint kapcsolatba hozhatók a sámánizmus őskori formájával. Az ember-állat kapcsolatot érzékeltető különleges leletek, a barlangfestmények, és egyes szobrocskák arra ösztönzik a régészt, hogy a „tudományos fantáziát" is segítségül hívja a leletek értelmezéséhez. Bár a sámánizmus leginkább a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őskori közösségek vallási tevékenységére lehetett jellemző, a földművelő népcsoportok számára sem lehetett idegen. A sámán kétségkívül fontos szerepet töltött be a közösségben és nagy felelőssége volt. Ö volt az, aki kapcsolatot tartott a nem emberi világ lényeivel, a szellemekkel, hogy a közösség iránti jóindulatukat elnyerje és megtartsa. A sámán lehetett férfi, de nő is. Erre találtunk bizonyítékot a cseh mítoszok között is. Prága alapítási mítoszában szereplő Libuse hercegnő jövendőmondó volt. Bohémia és Morávia történelméből jól ismertek azok a bölcs idős asszonyok, népi gyógyítók, akik fontos szerepet töltöttek be a közösségek életében. Birtokolták a gyógyítás hatalmát, ismerték és alkalmazták a mágia eszköztárát, hogy szellemeket hívjanak segítségül. Sámánok már a paleolitikumban létezhettek, ahogy a barlangrajzok között ábrázolt emberi és állati vonásokat is mutató figurák jelzik. A régészek a különleges leleteket tartalmazó sírokról is azt tartják, hogy sámánokat rejtenek. A Brno2 jelű sír számos szempontból különleges (2. kép). A sírmellékletek sámánra/varázslóra utalnak. Mamutcsontból faragott itifallikus szobrocska töredékei, melyeket vörös festék borított. 2 nagyobb és 14 kisebb különböző anyagból készült korong. A sír korát a gravetti időszakra, Kr. e. 25 000 és 30 000 közé teszik. Úgy tűnik, hogy a töredékes állapotban talált hasonló korú figurákat szándékosan törték össze, mint pl. Dőlni Véstoniceben talált kicsi oroszlánfejet is (4. kép). Talán egy vadászmági-szertartás keretében került erre sor. A neolitikum során jelentős változás következett be a hitvilágban a régészeti leletek tanúsága szerint. Számottevően megnövekszik az emberábrázolás. Az apró női agyagszobrocskák, idolok, a „Földanya" szimbólumaként fontos szerepet játszhattak a termékenységi rítusokban. Az áldozati szertartásokban
