Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
A probe into the spiritual life of prehistoric people, a reflection of shamanism in archaeology részint állandó, részint pedig tájanként, illetve népenként, sőt sok esetben népcsoportonként változó jelrendszere van, bizonyos törvényszerűségek az Urál mindkét oldalán megfigyelhetőek. Az áldozathozatalok szemiotikái szempontból történő vizsgálata jól mutatja, hogy ez a szertartás, a többi áldozati szertartáshoz hasonlóan az obi-ugoroknál és a Volga—Káma menti népeknél sem más, mint a csere egy formája, illetve a kölcsönös megajándékozás egy módja az égiek és a földön élő emberek között. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az áldozathozatal nem más, mint a földi és égi világok között az áldozat segítségével létrehozott kommunikáció egy módja, akkor ebből a tételből logikusan következik, hogy az áldozathozatal célja nem más, mint az, hogy az egyén vagy a közösség a bemutatott áldozati ajándékért cserébe válasz ajándékot kapjon. Az, hogy az áldozatbemutatás tulajdonképpen nem más, mint annak módja, hogy az emberek kommunikációs partnerüket (a szellemeket, isteneket) a maguk számára szükséges cselekedetre hangolják, abból a hozzáállásból is látszik, ahogyan az obi-ugorok segítőszellemeikhez viszonyulnak. A hantik és a manysik viszonya a szellemekhez szembeötlően megállapodás jellegű volt. Tehát nem pusztán csak tisztelettel vették körül a szellemeket, nem egyszerűen fohászkodtak hozzájuk abban bízva, hogy segítséget nyújtanak az embereknek, hanem a segítséget az időben bemutatott vagy megígért áldozatért várták cserében. Viszonyuk ilyen jellegéről többen is tudósítanak, többek között Gondatti N. L. is. A manysik istenekhez való viszonyában inkább óvatosság látható, haragjuk enyhítésére való törekvés, és gyakran egyszerűen az istenek lefizetése különböző ajándékokkal az ezért nyújtandó segítség fejében (GONDATTI 1888: 6.). Ha az ember nem kapta meg például a segítőszellemétől azt, amit kért tőle, akkor a továbbiakban vagy nem adott neki több ajándékot, vagy pedig egy másikra cserélte ki. A rosszul dolgozó vagy keveset segítő bálványokat egyszerűen kidobták, és újakat készítettek helyettük (GONDATTI 1888: 7). A tajgában élő keleti hanti családoknál még napjainkban is több segítőszelleme van egy-egy embernek. Ahogy elmondták, számuk növelhető. Ha az egyik segítőszellem nem elég hatékonyan segít a tulajdonosának, újat kérhet helyette a sámántól. A házi bálvány, segítőszellem antropomorf figura, szemmel, szájjal és orral ellátva, felöltöztetve, és helye az egyén ládájában, szent szánján vagy lábas házában van. Az emberek bárhova mennek, a segítőszellem figuráját mindig magukkal viszik. Láttam segítőszellem figurát városi lakás nappalijának szekrénysorában elhelyezve, vagy női ridikülbe betéve. A lényeg, hogy a legfölső polcra kerüljön , jól elrejtve az idegen tekintetek elől. 268 /////////////////////////M^^
