Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
A probe into the spiritual life of prehistoric people, a reflection of shamanism in archaeology Ilyenkor a helyi védőszellemen kívül megemlékeznek az összes többi istenségükről is, és mindegyik kap egy-egy áldozati állatot. így pl. 1991-ben 35 rénszarvast áldoztak fel egyszerre . A neki szánt állat fajtáját a Tromagán-Öreg maga határozza meg, aminek kiderítése, majd az állat megölése a sámán feladata, aki egyben a szent hely őre is. 1990-ben például a Tromagan-Öregnek lovat áldoztak, 1991-ben pedig tehenet. A lónak a hátára és a fejére, jelezve, hogy ez az égi lények egyikének szánt ajándék, egy textildarabot terítettek. Csak a sámán vagy a bálványház őrzője tudja azt is, hogy melyik szellemnek milyen színű anyagot kell áldozni. Miután megtudakolta az istenek akaratát, ő mondja meg az áldozati szertartás pontos időpontját is. Régebben az áldozati állatra terített anyagnak fehér színűnek kellett lennie, mert a fehér, akárcsak a többi fentebb ismertetett finnugor népnél, az ég színe. Mára azonban már nem veszik annyira szigorúan ezt a szabályt. A véletlenszerű, meghatározott időponthoz nem kötődő áldozatbemutatások individuális jellegűek és elsősorban az egyén életének valamely fontos eseményéhez kötődnek. így pl. az életükben először vadászni induló ifjak a szokásos rénszarvasáldozat helyett lóáldozatot mutattak be az erdő szellemének, hogy az egész életükben segítse őket a vadászzsákmány elejtésében. De feltétlenül áldozathozatal előzött meg bármely fontos eseményt, pl. hosszú utazást, családi vadászatot stb. Ilyen esetekben összehívták a rokonságot, leölték az áldozati állatot és lakomát (parri) csaptak (KULEMZIN - LUKINA 1977: 165). Magam is tanúja voltam 1991 nyarán annak, ahogy hosszú utazás előtt egy fiatal hanti asszony a sámánhoz fordult, tudja meg az istenek akaratát, vállalkozhat-e az útra. Mint általában akkor, amikor nem túl nehéz feladatot adnak a sámánnak, nem dobbal sámánkodott, hanem egy keze ügyében lévő tárggyal. Ivan Sopochin fogott egy vödröt, megtöltötte harmadáig vízzel elmondta, hogy miért tarja a szertartást, és elkezdte hívni az asszonyt segítő védőszellemet, hogy vegyen részt a szertartáson. Majd a fiatal nő kezébe adta a vödröt, és sorban feltette a védőszellemnek a kérdéseket. Nemleges válasz esetén a vödör könnyen megemelhető volt, igen esetén a földhöz tapadt, és az asszony nem tudta felemelni. A kérdések között szerepelt, hogy pl. van-e akadálya az utazásnak, éri-e baj útközben a nőt, kell-e ajándékot adnia a védőszellemnek, ha igen, mi legyen az ...stb. így tudta meg az asszony védőszelleme válaszát, hogy elmehet a tervezett utazásra, nem fogja baj érni, de előtte áldozati ajándékot kell a szellemnek adnia. Elmondta a sámán, hogy menjen ki a szálláshely közelében lévő szent ligetek egyikébe, ahova nők is mehetnek, vigyen magával egy még használatlan, teljesen új kasmír kendőt, és a sámán legkisebb fia közreműködésével akassza fel azt egy 257
