Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Soós Rita: Honfoglalók hidelem világa
Őseink hiedelemvilága Szintén a kettős Léiekhithez kapcsolhatók a szemfedő lemezek is (3. kép). Ezeknek az emberi koponyák szemüregeiben található vékony lemezeknek vagy különféle véreteknek a kutatás jelenlegi állapota szerint kétfajta szerepük lehet, melyek egymással teljesen ellentétesek. Az egyik elmélet szerint a halott lelkét védték a túlvilágon lakó ártó szellemektől, a másik szerint a halottat eltemető közösséget védték annak ártó tekintetétől. A hiedelemvilág taglalásakor mindenképpen ki kell arra térni, hogy bár néhány tárgy, illetve sír esetében felmerült, hogy sámán temetkezéséhez tartoznának, azonban biztosan sámánhoz köthető sírt továbbra sem ismerünk a 10. századi magyar szállásterületről. Ilyen tárgyak például a Szeghalomról és Hajdúdorogról származó faragott, csontból készült botvégek, melyek bagolyfejet ábrázolnak. A botok - melyekhez hasonlók többek között Apatinon, Földeákon és Szabadbattyánon is előkerültek - rendeltetése ismeretlen, néhányan lovaglókorbácsnak, míg mások sámánbotnak tartják. Utóbbi elgondolás oka az, hogy a bagoly a néprajzi irodalomban számos esetben jelenik meg lélekmadárként vagy halálmadárként, így talán a sámán szabadlelkére utalhat. Az Izsák-Balázspusztán talált temetkezés azonban teljesen más okból vált „sámánsír gyanússá”. A sírgödörben ugyanis egy 20 év körüli nyúlszájú, farkastorkú, illetve előreálló szemfogú, enyhén vízfejűségben szenvedő férfi nyugodott. Mellé temették ferde koponyájú és szájú, kilógó nyelvű, „táltoslóként" elhíresült hátasát is. Azonban a sírból sem sámánbot, sem más ehhez hasonló, vagy túlvilági lényekkel kapcsolatba hozható tárgy nem került elő, így H. Tóth Elvira, a temetkezés feltárója szerint sem lehet a halott táltos voltát bizonyítani. A 10. századi emberek túlvilágképének megismeréséhez azonban nem csak egykori tárgyaik, de temetkezési szokásaik révén is közelebb kerülhetünk. Ugyanakkor jelentős nehézséget okoz, hogy a honfoglalás kori temetésről mint folyamatról nem rendelkezünk konkrét információkkal. Azonban minden, ami bekerült egy halott mellé, az egyben az ő, illetve az őt eltemető család hiedelemvilágát tükrözi. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a honfoglalás kori sírokba - és egyébként így van ez más régészeti korszakok esetében is - semmi sem került be a véletlennek köszönhetően. Mikor a halottal eltemették a lovát, azt azért tették, mert hitték, hogy a túlvilágon is szükség lesz rá. A temetkezésekben feltárt edények és állatcsontok bizonyítják, hogy úgy gondolták, az elhunytnak a túlvilágon is szüksége van élelemre. Pont úgy, ahogyan fegyvereire, használati tárgyaira és öltözékére is. A sírokban talált tárgyakból lehet következtetni arra is, hogy hiedelmük 142 /////////////////////////M^^^
