Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Pásztor Emília: A bronzkori hidelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében
A bronzkori hiedelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében A bronzkor középső időszakában (Kr. e. 1800 - 1500) élt a legszebb, mészbetéttel díszített edényeket készítő bronzkori népcsoport, akiknek mintegy másfélszáz síros temetőjét Kaposvárott, a 61. sz. útnál tárták fel. A 840 sz. sír különleges, madár alakú csörgőket is tartalmazott (12. kép). A sámánszertartások egyik legjellemzőbb vonása a megváltozott tudatállapotba kerülés. Ennek oka lehet fiziológiai is, ahogy azt az antropológiai kutatások igazolják. Ennek alapján az 1930-ban Bad Dürrenbergben (Németország) feltárt, egyik leggazdagabb, a mezolitikum időszakába (Kr.e. 7000- 6600) keltezhető sírt, az újabb kutatások már egy sámán sírjának tartják (13. kép). A koponya bizonyos anatómiai elváltozásai okozhatták a nő gyakori transzállapotba kerülését (Porr 2006). A sámánizmussal kapcsolatos tárgyak számtalan szimbolikus jelentést közvetítenek. Egy sámán öltözékének minden eleme arra szolgál, hogy elősegítse a kapcsolatfelvételt a természetfölötti erőkkel vagy segítsen kontrolálni őket és megvédi a sámánt attól, hogy kárt okozzanak neki. Nagyon erős szimbolizmus hatja át a tárgyakat, és bár vannak olyan öltözékdíszek, amelyek kultúra specifikusak, sok közülük jelentős területen elterjedt és talán nagyon ősinek tekinthető. A sámánok egyik jellemző fejdísze az agancs. (14. kép). Agancsos fejdíszü alakokat ismerünk az Fig 19. After Koós 1988. Fig 1. 19. kép Koós 1988.1. kép nyomán. 22 //////////////////////^^^^
