Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Pásztor Emília: A bronzkori hidelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében
A bronzkori hiedelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében A bronzkori hiedelmek és a természet kapcsolata a Kárpát-medencében írott források nélkül a hitvilág tanulmányozása rendkívül nehéz. Önmagukban a régészeti leletek nem nyújtanak elegendő információt, ezért történelmi, néprajzi példák is kellenek ahhoz, hogy egy-egy apró részletét feltárhassuk és legalább elképzelhessük az őskori ember hitvilágának, ha már megismerni igazán soha nem fogjuk. A bronzkori Európa hitvilágának egyik legjellemzőbb megnyilvánulása, hogy jelentős számú bronztárgyat, sőt tárgyegyüttest rejtettek el a természetben, a föld alá, vagy vizes helyekre. Áldozati jellegük biztosra vehető különösen a folyókban, tavakban, azok közelében talált, rituálisan elrendezett kincsleletek esetében. (1. kép). Ezeket a szakrális depókat alkotó leletek nem egyszerű tárgyak, hanem különleges jelentéssel felruházott szimbólumok. így az elhelyezésük mindig azt jelzi, hogy a hely, ahol a rítus történt, fontos volt, hiszen ott nyílt lehetőség a kapcsolatteremtésre az emberi és a nem-emberi világok között. A néprajzi források szerint az ősi szent helyek többsége világszerte a természetben található (Bradley 2000). Sok természeti nép, hagyományos életmódot folytató közösség hitvilágára jetii. kép Észak-amerikai hopi indián kígyós ember. Fig. 11. North American Hopi Indian Snake Man.
