Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Kothencz Kelemen: Migráció és mesterség. Vándoriparosok Hercegszántón a XIX-XX. század fordulóján
ÖSSZEGZÉS A vizsgált településre az egykori Trencsén vármegye (a mai Szlovákia) Zsolnai kerületének Kiszucaújhelyi járásáról és a Nyitra vármegyei Bellus (szlovákul Belusa) településről érkeztek vándoriparosok. A szakirodalom szerint azok a drótos tótok, akik a vendégmunkával jó jövedelemre tettek szert, hazatértek családjukhoz.75 A Hercegszántón letelepült családok vagyoni helyzetét a vizsgált források alapján nem lehet megítélni. Az azonban elmondható, hogy többségüknek sikerült beilleszkedni a helyi társadalomba. Ez annak ellenére állítható, hogy az anyakönyvek tanúsága szerint a helyi vándoriparosok párválasztása - főként a településre érkezést követő kezdeti időszakban - endogám módon, a csoporton belül történt. A vizsgált csoporton belül a XIX. század harmadik negyedében még a párok „lazább” erkölcsi köteléke figyelhető meg. A XX. század első negyedében azonban már a vadházasságok számának csökkenése érzékelhető - akár özvegy, illetve idősebb korban is - kisebb mértékben talán a közösségi normáknak való megfelelés, erőteljesebben viszont az árvaszékek és a közigazgatási szervek intézkedései miatt.76 Az anyakönyvi bejegyzések a férfiak mesterségére is utalnak. Számos esetben megfigyelhető az adott mesterség apáról fiúra történő átörökítése. Elmondható, hogy a betelepült szlovákok a következő mesterségeket folytatták: drótos, ablakos, vásári mutatványos, körhintás, vándorfényképész. Munkavégzésükben megfigyelhető az innovációra való törekvés. Amikor egy mesterség iránt csökkent a kereslet, egyes szlovák lakosok új tevékenységbe kezdtek. A vándorló életmódhoz szokott etnikai csoport végül a vásári szórakoztató iparban találta meg számításait a XX. század első harmadában. 75 „Ha a drótosnak az idegenben jól ment a dolga, s takarékosságával megtoldotta szerény jövedelmét, fő vágya, hogy viszontlássa családját. Nagy az öröm a családban, midőn a családfő tudatja, hogy nemsokára hazatér. Az asszony elébe megy a legközelebbi faluig, sőt gyakran a vasúti állomásig. Hazafelé menve, megállapodnak több ismerős boltosnál, mindenütt vásárolnak, ami a háztartáshoz szükséges, hogy a viszontlátás örömére gazdag lakomát csaphassanak. Mert a drótos otthon kényelmesen szeret élni, s gyakran könnyelműen pazarolja az idegenben verejtékes munkával szerzett filléreket.” PECHÁNY Adolf 2000. 76 Vö.: SCHOPF Kálmán 1912. 105-127. 95 I
