Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Fehér Zoltán: A magyar Bátia és a rác Bacsina összeolvadása, a rácok katonás letelepedése
Bátyán a balkáni délszlávok török időkben kialakult katonai szervezete élhetett tovább, amikor hat tizedbe rendezve szállták meg a községet katonai vezetőik, kapitányaik, hajdúik vezetésével. Kár, hogy ennek szervezeti rendjéről, működésről semmiféle más írásos adatunk nincs, mint az a mellékelt két XVIII. század eleji térkép. A közeli Dusnok népe valószínűleg a bátyaiakkal rokon népességből származik, hasonló katonai szervezetben a bátyaiakkal egyidőben települt le. Nem csoda hát, hogy náluk is működhetett a tizedes falurendszer. 1738. évi községi kiadások jegyzékében ugyanis olvashatunk egy bizonyos Király György tizedesről: „Die 25-ta 9-bris, Király György Tizedes által hozattam Nádudvarrul 25 font fadgyút, 8 pinzhen fontyát ...2 flor.”m Valószínű, hogy ez a szervezet egyrészt a vármegye beavatkozása, másrészt nagy tömegű magyarság visszatérése, harmadrészt a gyakori faluégések miatt lassanként megszűnt. A valószínű bátyai tizedes települési rendnek volna még egy bizonyítéka. Mégpedig ennek a népnek a katonás szervezettsége és velük érkező katonai parancsnokok itt léte. A török hatalom gyöngülésével a XVII. század végén, Magyarország felszabadítása után Bées elérkezettnek látta az időt arra, hogy befolyását kiterjessze a Nyugat-Balkánra. Ezért biztatta a még mindig török uralom alatt sínylődő ott élő szlávjait, hogy maguk rázzák le az igát. Ágenseiknek sikerült is felkelést kirobbantaniuk. Azt ígérték, hogy támogatni fogják őket. A támogatás azonban jóformán csak jól képzett katonatisztek küldésében merült ki. A török még elég erős volt ahhoz, hogy a délszlávok felkelését leverje. Bosszújuk elől pedig tömegesen menekültek az osztrák birodalom felé, és az gálánsán meg is nyitotta számukra a magyar határokat. Bátya délszláv népessége azonban nem Csemovics Arzén pátriárka ortodox szerbjeivel érkezett Magyarországra. 1687. július 9-én Miksa Emanuel bajor választófejedelem előtt megjelent Dujo Markovics és Juro Vidakovics, akik felajánlották hadi szolgálataikat, és cserébe letelepedési engedélyt kértek Kalocsán, Baján, Szegeden és Szabadkán. Kérték azt is, hogy osztrák tisztek legyenek a parancsnokaik. Végül 1688-ban a dubrovniki Pietro Ricardit nevezték ki a bunyevácok parancsnokának, aki ilyen minőségben járt Baján és Kalocsán is. Vidakovicsot és Markovicsot pedig a bunyevácok kapitányává tették.49 50 Bátyára tehát ekkor és ezzel a csoporttal érkeztek katolikus délszlávok, akiket akkor dalmatáknak, vízi horvátoknak neveztek, később pedig rácoknak, rác-horvátoknak.5I Nyilván velük együtt telepedtek le parancsnokaik, tisztjeik is. A Markovics és a Vidakovics családnév ugyanis szerepel a német, olasz eredetű tisztek nevével együtt a XVIII. századi bátyai anyakönyvekben. Ha tehát a letelepülők katonai szervezetben érkeztek parancsnokaik vezetésével, elképzelhető, hogy a település rendjében is őrizték katona mivoltukat, és a hajdúvárosokhoz hasonló tizedes falurészeket hoztak létre. 49 BÁRTH János 2010. 112. 50 UROSEV1CS Daniló 1969. 70-71. 51 A Bátyán gyakori Okvátovity név az Aquatovityból származik és vízi horvátot jelent. A magyarországi délszláv népcsoportok egyikét, a katolikusokat Bátya, Dusnok, Tököl, Ercsi délszlávjait Sarosácz György rác-horvátoknak nevezi. Lásd: SAROSÁCZ György 1973. 370. 42
