Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Fehér Zoltán: A magyar Bátia és a rác Bacsina összeolvadása, a rácok katonás letelepedése
Az első katonai felvétel Bátya belterületéről Bárth Jánost igazolja, aki azt írja: „A történeti kutatások során feltárt írott források tanúsága szerint a középkori Kárpát-medencében olyan települések voltak többségben, amelyeknek telkei, házai sort, sorokat alkottak, utcákba rendeződtek. A halmazos településkép a falvak és agrárvárosok elenyésző kisebbségének arculatát jellemezte.”38 Az I. katonai felvételen Bátya belterületét a falu belterületen kívül álló templomtól induló utak, utcák tagolják hat részre, és az utcák mentén sorakoznak a házak, igen gyakran azokra hosszabb oldalukkal tapadva. A legfeltűnőbb, hogy az épületekhez nem csatlakoznak telkek, udvarok. Ezek helyett egy-egy tized egy-egy közös teret (kertet?) vesz körül. Ezeken akárki az utcák használata nélkül eljuthatott egy másik házba. Az elmondottak alapján Bátya a sugaras és a rostos halmazfalu keverékének látszik. Mindennek oka abban keresendő, hogy Bátya már ekkor kétbeltelkes megosztott település volt, a gazdasági épületek tehát nem az udvarokban, hanem a szállásokon épültek. A XIX. századból már van adatunk arról, hogy milyen adózás terheli az egyes fundusokat, de ezek nagyságáról csak néhány adattal rendelkezünk. Az úrbéri perben a közbirtokosok egymással is egyezkedtek, és az iratokból kiderült, hogy a faluban élő nemesek házai (kúriái) falu központi részének szélein állottak. Az Újváry- és a Vigyázó-kúria ma is meglévő épületei is ezt bizonyítják. „Ordódyné fundusa a helység háza közelében feküdt dombon, mellette kocsma állott, mellette Rakovszky háza." - írta Újváry László közbirtokostársának Vigyázónak.39 Elgondolkoztatónak tartom az egyes falurészekben található házak számát. A tízes szám az uralkodó. Feltételezésem szerint ez azt jelenti, hogy a letelepedő délszlávok a hajdúvárosokhoz hasonlóan tizedes katonai szervezetben telepedtek meg. Bátya község 1842/43 évi illetménye című iratban azokat a személyeket sorolják föl, akik a község szolgálatában állnak, és szolgálatukért illetményben részesülnek.40 Ilyenek a bíró, a gulyás, a harangozó, a kisbíró, a kertész, az adószedő, a borbiró, a csősz, a kocsis és a hajdú. Nem lehet véletlen, hogy ez utóbbiból éppen hat szerepel, pont annyi ahány kerületre (mondhatnám „tizedre”) volt tagolva a falu. Ezek: Matani Simon hajdú, Szarvas Lőrintz hajdú, Marokity Antal hajdú, Balogh Józsefié hajdú, Tupcsia József hajdú, Marokity János hajdú. Különös, hogy a hajdúk között egy asszony neve is szerepel. Valószínű, hogy ő férje halála után örökölte ezt a tisztséget. Hogy mi lehetett a hajdúk feladata, más települések hasonló státusú szereplői alapján, csak sejthetjük. Véleményem szerint Bátyán ők lehettek a tizedek vezetőinek utódjai. Érdemes egy kis kitekintéssel számba venni a települések tizedes rendszerét Magyarországon. A tízes tagolás a keleti népeknél általános volt. Gondoljunk arra, hogy a népünknek nevet adó onogur törzsszövetséget is tizedes osztás szerint szervezték meg. (Onogur = tíz törzs). Mint Bárth János írja: „A honfoglaló és a koraközépkori magyarság településrendjéről, társadalmi szervezetéről szólva László Gyula megerősítette a tízes szervezet fontosságát.”41 Szent István tíz püspökséget alapított. 38 BÁRTH János 1996. 125. 39 PL. Úrbéri iratok. Bátya község úrbéri pere. 40 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára V. Bátya község 1842/43. illetménye 41 BÁRTH János 1996. 154. 40
