Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Klamár Zoltán: "Ona je goj!" A vegyes házasság intézményének identitásformáló hatása - magyarkanizsai példák
„A ko samnom govoris, govori srpski, jer dobices samar od mene!”'7 „De mama, magyarok a barátaim, nekem így könnyebb!” Az anya és fia közti beszélgetés mutatja, hogy a környezet esetenként nagyon is komolyan befolyásolja a gyakorlati nyelvhasználatot.17 18 19 Tehát lehetséges az a helyzet, amikor valaki magyarul beszél családja szerb közösségében. O akkor éppen magyarul szerb. A helyzet számára teljesen természetes, semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a környezet nyelvét használja az otthoni kommunikációban, mert annak is tudatában van, hogy a családtagok megértik az elhangzottakat. „Samnom samo srpski! On zna, sa dedom samo srpski!'9 Másokkal a családban magyarul beszél, de hozzám csak szerbül. Akarom, hogy megtanulja a nyelvet. Nem akarom elkövetni azt a hibát, amit a gyerekeimmel elkövettem. Ok nem tudnak szerbül." Mondja a vegyes házasságban született nagyapa, aki tökéletes kétnyelvű, kettős identitású. Egyik gyermeke Magyarországon él, magyar a férje. A másik is magyarral kötött házasságot, helyben lakik. „Minket szerbeket mindig elnyomtak! De most felszabadultunk.” „Maga beszél, aki mindig magyar ember ágyában hempergett?!” A beszélgetés a milosevici rezsim szította etnikai ellentétek kiéleződésekor, magyarul hangzott el. Noha élete során mindig vegyes házasságban élt az idős szerb asszony, identitása csak a politika által erősen tematizált közbeszéd hatására lett számára fontos. A vegyes házasságban élők rokoni kapcsolatainak működését a családi összejövetelek, születésnapok, névnapok, keresztelők, lakodalmak, temetések alkalmával lehet igazán megfigyelni. Az eseményeken résztvevők többsége rövid időre alkot közösséget, amiben alkalmazkodhat, vagy éppen elvárhatja, hogy hozzá alkalmazkodjanak. Mindez a kulturális intelligenciától függő magatartás. Az esetek többségében a kölcsönös tisztelet jellemzi ezeket a kontaktusokat, nyelvi problémák általában azért nincsenek, mert mindig van olyan a beszélgetők között, aki át tudja segíteni a hiányos nyelvismeretből adódó nehézségeken a beszélő közösség tagjait. LEHETSÉGES KONKLÚZIÓ Az együtt élés és az egymás mellett élés dilemmája állandó jelleggel terheli a közösségi diskurzusokat a Vajdaságban. A térségben élők elődei a XVIII. században alakították ki azt a tarka etnikai térszerkezetet, ami napjainkra egyre inkább kezdi elveszíteni sokszínűségét. A kulturális és nyelvi hagyományok kakofóniája időrőlidőre zavart okoz a társadalmi együttélésben. A felszínre kerülő probléma, ahogyan a múltban, úgy a jelenben is többször megfogalmazódik a politika szintjén. A kommunizmus évei alatt felülről vezérelt társadalmi toleranciát főként a jelszavak tükrözték: Testvériség - egység! Bratsvo - jedintsvo! - napi szinten jelen volt a közéletben, sajtóban, rádióban és televízióban. 17 Ha velem beszélsz, beszélj szerbül, mert kapsz egy pofont tőlem! 18 Hasonló beszédhelyzetekre hoz példát Maradékról: KLAMAR Sára 2005. 19 Velem csak szerbül. O tudja, hogy a nagyapával csak szerbül. 187 i
