Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Klamár Zoltán: "Ona je goj!" A vegyes házasság intézményének identitásformáló hatása - magyarkanizsai példák
KLAMAR Zoltán „ONAJEGOJ!” A VEGYES HÁZASSÁG INTÉZMÉNYÉNEK IDENTITÁSFORMÁLÓ HATÁSA - MAGYARKANIZSAI1 PÉLDÁK Én elmegyek Desankához.- Desankához? Az meg kicsoda?- Elke Schultz. Amikor férjhez ment Stojanhoz, muszáj volt szerb nevet felvennie. Nagyon boldog, megerősödött, áldott állapotban van, és Stojan nagyon figyelmes hozzá, ha hazalátogat a táborból.”1 2 A Gion Nándor regény részlete nyilvánvalóan szélsőséges példa, egy olyan korból, amikor az etnikai hovatartozást jobb volt nem megvallani. Mi több, a csapdahelyzetből az egyik lehetséges kiutat a vegyes házasság jelentette. A XX. század közepének eseményei már a történelem lapjaira kerültek, de sajnos a közelmúltban is voltak olyan helyzetek, amikor az egyébként békésen egymás mellett élő etnikumokhoz tartozókon ismételten a gyanakvás lett úrrá a nyelvi-vallási mássággal szemben, ami elsősorban a felelőtlen politizálás eredménye. A térség és a kisváros, melynek vegyes házassági gyakorlatát kívánjuk megmutatni több szempontból is érdekes. Mindenekelőtt szót kell ejtenünk a mostani etnikai tarkaság eredménye. A XVIII. század elején, közvetlenül a török hódoltság alóli felszabadulást követően, a Tisza mentén határőrvidéket szervezett a bécsi udvar. Szerb granicsárok érkeztek, többek között Ókanizsára is és a magyarság kezdetben csak beszivárgott a városba, majd 1750-től indult meg a szervezett telepítés. A szerbségnek tehát van egy igen korán a városba került rétege, amely réteg integrálódott a lokális társadalomba. Nem úgy az újonnan érkezők, akik a XX. század elején, az impériumváltozás után kerültek Kanizsára és a település határába. Számottevően mégsem változott a térség korábbi etnikai összetétele, ám azt mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a magyarok folyamatosan kiszorultak a városi hivatalokból, közigazgatásból. A kérdéses időszakban, vagyis a két világháború között, párhuzamos társadalmak jöttek létre. Külön közösséget alkottak a szerb ortodox lakosok és ugyancsak zárt közösséget alkotott a város zömében katolikus magyarsága. Maga a XX. század elegendőnek bizonyult, hogy a szerbség nagyobbik hányada megtanulja a magyar többség nyelvét gazdasági kapcsolatok indukálták a nyelvi folyamatokat -, míg a magyarság szerb nyelvtudása napjainkban sem mutat számottevő javulást. 1 Ókanizsa, Stara Kanjza, Magyarkanizsa, Kanjiza, Kanizsa - névalakok melyek mindenkor ugyanazt a Tisza parti kisvárost jelölték, aminek polgárai úgy lettek lakói több államnak is a XX. század folyamán, hogy szülőhelyüket soha nem hagyták el. 2 GION Nándor 2007. 701. 181 T I