Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Papp Árpád: A vajdasági magyarok elvándorlásának sajátosságai a rendszerváltást követő időszakban - a nemzetközi migrációs trendek figyelembevételével
b) a Magyarországgal határos országok területéről történő, zömében magyarok lakta területekről történő anyaországba vándorlásnak, aminek első hullámai a romániai - erdélyi - magyarokhoz köthetőek, c) a gazdasági motivációk mentén kialakuló vendégmunkának - ami a hatvanashetvenes években állami jóváhagyással történt, később pedig a megoldatlan gazdasági feszültségek egyik szelepének bizonyult - és aminek a kilencvenes évekbeli gyakorlat akár másolata is lehetne, d) a haza-szülőföld-nemzet-kulturális összetartozás-halmaznak, ami a Kárpát-medencei magyar identitás elsősorban emocionális alapokon nyugvó, de kulturális összetartozás elemeivel definiálható alkotóeleme. ÖSSZEGZÉSKÉNT A magukat magyarnak valló, külföldön munkát vállalók száma 2002-ben hivatalosan 10.810 volt, ennek 40,6%-a (4.384 fő) Magyarországon, 34,2%-a (3.697 fő) Németország területén dolgozott vagy tartózkodott. Ez a szám nem tartalmazza azokat, akik tanulás céljából tartózkodókat az anyaországban, illetve a turista kategóriában rejtőzködő személyeket sem. A Magyarországon tartózkodók zöme (87,7%-a, 3.846 fő) a kilencvenes években vállalt munkát, a másik legfontosabb célország Németország maradt, ahol a hetvenes évektől kezdve folyamatosan vállaltak munkát (a munkavállalók és hozzátartozóik hivatalos száma 3.697, ebből 1.226 fő a Németországban munkát vállalók 33,1%-a vándorolt ki a kilencvenes években, ugyanannyian, mint a hetvenes években)." A (vajdasági) magyarok külföldi munkavállalási kedve lényegesen alacsonyabb, mint az országos átlag vagy a szerb lakosság körében mért érték, ugyanakkor a kilencvenes években tapasztalható magas szám a szerb nemzetiségűek „kivándorlási kedvéhez” teszi hasonlóvá a jelenséget. Az országos átlaghoz viszonyított alacsony arány azonban óhatatlanul arra hívja fel a figyelmünket, hogy a (szerbiai) szerbek és (vajdasági) magyarok lakta terület nem volt közvetlen háborús tevékenységtől sújtott terület, ezért a túlélésnek ez a módja — a külföldi munkavállalás - sem egyedüli lehetőségként merült fel. A másik okot abban kereshetjük, hogy a kimutatásban nem szereplő személyek már feladták kétlaki életmódjukat, és tartósan más országok területén telepedtek le,11 12 illetve a kilencvenes évek munkavállalási hulláma adja a munkavállalók több, mint felét. 11 A menekülttáborok lakói előtt is a korábbi, hagyományosnak tekinthető célok lebegtek: ,,1989- 90-ben a legtöbben Németországot jelölték meg célként. Jelenleg Kanada, Ausztrália, valamint Dél-Afrika, Svédország szerepel a boldogulást adó országok rangsorában az élen.” EINWACHTER János 1993. 145. 12 A jugoszláviai magyarok vándormozgalmának okait és méreteit vizsgálva Gábrityné Molnár Irén megjegyzi, hogy: „mérsékelt becslések szerint az utóbbi tíz évben kb. 50 000 magyar vándorolt ki Vajdaságból, de van, aki ennél többre becsüli a külföldön tartózkodók számát.” GÁBRITYNÉ MOLNÁR Irén 2001. 124. A kivándorlás ösztönzőinek sorában a korábbi nyitottságot, a létbizonytalanságot, az agyelszívást, a kisebbségi élet leszűkülését, a politikai emigránsok (katonai behívók elől menekülők) megjelenését, a rendszerváltás lelassulását, a kilátástalanság és tehetetlenség pszichózisát sorolja fel. GÁBRITYNÉ MOLNÁR Irén 2001. 124-125. 165
