Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Őrsi Julianna: Szevezett telepítések a bácskai puszták benépesítésére
A pacsériak megérkezésükkel szinte egy időben folyamodtak az uralkodóhoz, hogy az ott lakó rácokat telepítsék el. Kérésüket azonban nem teljesítették, és a pacséri első telekkönyvbe 46 rác családot is bejegyeztek. így ez a település kezdettől fogva több nemzetiséget, több felekezethez tartozó lakosokat foglalt magába. A feketehegyiek pedig Szekity pusztát szerették volna megszerezni, mely kérést szintén elutasítják, mivel „az uralkodó kifejezett akarata az, hogy Szekityre birodalmi német bevándorlókat telepítsenek.”17 1788-ban Omoravicán Lengyel Mihály a bíró. 1792-ben még ebben a tisztségben írja alá az úrbéri szerződést Juhász Péter, Kun István, Szarka Mihály és Borús Mihály esküdtekkel egyetemben.18 Az új települések lakossága az első évtizedekben állandó mozgásban volt. A természetes szaporodás mellett a népességnövekedés újabb beköltözőket mutat. Feketicsen a lélekszám 1785-1788 között 25%-kal emelkedett. Hasonló a tendencia Omoravicán is. Pacséron hullámzik a népességszám. Előbb nő, majd 1797-1802 között 10%-kal csökken a lakosok száma. (Ebben talán az is szerepet játszott, hogy az adómentes évek után többen menekülni próbáltak a közterhek alól.) Az első betelepülők után érkezők már több helyről jönnek. A Bácsfeketehegyre újabban érkezők származáshelye: Szoboszló, Bajsa, de jönnek tótok is, akik beolvadnak a magyar közösségbe. Az 1820-as években ugyancsak jönnek evangélikus németek a településre Torzsáról, Szeghegyről.19 Ezzel megszűnik a falu homogenitása. Pacsér mindig két közösségből állt. mivel a szerbeket az előzetes ígéret ellenére sem telepítették el. Az első magyar telepesek már 40 szerb családot találtak 1786-ban itt. Az új községbe további telepesek érkeztek a Nagykunság környékéről (Kenderes, Törökszentmiklós Mezőtúr, Túrkeve), a Kiskunságból (Szabadszállás, Kunszentmiklós), Körösladányból, Faddról, Bugyiról, Dorogról, Izsákról, Szerénáiéról. Ezek egy-egy család érkezését jelentik. Majd 1788-ban 39 család érkezett zömében Borsod megyéből (főleg Tiszakesziből). Különösen ez utóbbi a hatóságoknak is feltűnt. Megvizsgálták a helyzetet és megtiltották a lakosoknak, hogy „idegen jövevényeket” fogadjanak be.20 Színmagyar lakosság csak Omoravicán maradt. HAZAKÉREDZKEDÖK VISSZAUTASÍTÁSA A kitelepülök közül néhányan szerettek volna visszatérni szülőföldjükre. Különösen az új társadalmi helyzettel (jobbágy) szembesülve a szabad évek után próbálták meg a visszautat hivatalos módon vagy szökve. A bácskai elöljárók az útra-kelőknek adtak bizonyságlevelet, de ezt hiába mutatták be az anyatelepüléseken. Mind a városok elöljárósága, mind a Kerület elutasította a kérelmet. Az illegálisan érkezőket még keményebb eszközökkel utasították ki a nagykun településekről. Az indokok között 17 NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 111-112. 18 NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 126. (Közülük első telepesként csak Borús Mihály kunmadarasi és Juhász Péter szerepel a kimutatásban. 158. illetve 23. sorszám alatt NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 120., 121. 19 NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 107. 20 NAGY KÁLÓZI Balázs 1943. 149. 146
