Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Schön Mária: A hajósi nép és egy ajósi család kálváriája a II. világháború utáni évtizedben
Negyedik lakóhelyünk Apa akkor elment be Csanádra a Bogár Jánoshoz, gyalog. Azzal mindjárt meg tudott egyezni, mert épp aznap ment el a bérese, elköltözött. Egészen a Dunához kellett lemenni, ott volt lenn a tanyája úgy egy kilométerre a Dunától. Két nagy szürke ökörrel meg egy kocsival érkezett. Nem gumikerekű kocsi volt, hanem régimódi parasztszekér. Sötétben érkezett, már 9 után. Fölpakoltunk. Mind elfértünk rajta. Heten ültünk a kocsin, és nem is volt tele. Ez volt az összes vagyonunk. ’47 áprilisától, április végétől ’49 tavaszáig voltunk ott. És akkor jöttek a rendőrök. Mert akkor meg a kulákokat kezdték üldözni. A gazdánk nagy kulák volt, nagyon nagy vagyona volt. Ahol mink laktunk, ott 120 hold földje volt. Harmadrészért kapáltuk a kukoricát. Az első évben elvállaltuk nála az aratást, úgyhogy tudtunk keresni. Egyik héten az apósom meg az anyósom aratott, ők végezték az aratást, a másik héten én meg a János voltunk az aratók. A szokás szerint a 11. vagy a 12. részért arattunk. De akkor jöttek a rendőrök, ’49 tavaszán. Azzal fenyegetőztek, ha nem hagyjuk ott a gazdát, akkor a gazdával együtt lecsuknak bennünket. És persze azt mondják, hogy a megégett gyerekek félnek a tűztől. Mink is féltünk. És elmentünk onnan. Ez volt a negyedik helyünk. Ötödik lakóhelyünk A Jánosnak megint érdeklődnie kellett valami hely után. Baján kaptunk egyet. 10 hold szőlőt vállaltunk. A Szász szőlőbe költöztünk le. De ott is csak egy szoba-konyhánk volt meg egy kicsi spájz, egyéb semmi, és hatan voltunk, és egyetlen ágyunk volt. Ennyi volt a vagyonunk. Szóval Bajára kerültünk. De milyen gazdához kerültünk! Befészkelte magát egy sváb család vagyonába. Igénylést nyújtott be a sváb család vagyonára a nagy tanyával együtt. Leszerződtünk, hogy ennyi és ennyi mázsa búzát kapunk, a többi járandóságot pedig pénzben. A fejadagot ki kellett volna adnia, a többit pedig pénz formájában kifizetnie a 10 hold műveléséért. Igenám, de úgy rászedett bennünket, hogy nem adott többet, mint 230 pengőt vagy forintot a búzáért. Semmi mást az égvilágon. Ott aztán újból tönkrementünk. Az az ember teljesen kizsákmányolt bennünket. Hatodik lakóhelyünk '49 őszén tehát megint költözködtünk. Tavasszal költöztünk le Bajára, és őszszel már megint elmentünk, kimentünk Sükösdre egy tanyára. Sükösdre a Bújdosóhoz. Harmadosnak vett föl bennünket. Ott jól jártunk, mert mindennek megkaptuk a harmadrészét. Hetedik lakóhelyünk De a gyermekeink kicsik voltak, és naponta 6 kilométert kellett begyalogolniuk a faluba az iskolába és 6 kilométert vissza. A Mari második osztályos volt, a Paulina 132
