Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Bárth János: Migráció és hagyományformálás a népéletben

A XVIII. századi észak-déli népmozgás migránsai sok esetben kulturális zónahatárt léptek át. Sok olyan ismerettel, hagyománnyal rendelkeztek, amelyet a kibocsátó zónában megismertek, gyakoroltak, a befogadó zónában viszont ökológiai adottságok miatt nem tudtak használni, helyettük más ismereteket, hagyományokat kellett elsajátítaniuk. Akik a Felföld hegyes-völgyes tájairól indultak, legtöbbször kiválóan értettek a faépítkezéshez, mindennapi életükhöz hozzátartozott a csűr vagy pajta néven emlegetett hatalmas gazdasági épület, sarlóval arattak, cséphadaróval verték ki a szemet a szálasgabona kalászából a csűrben. Az Alföldre érkezve nem találtak faépületeket, különösen nem paraszti használatú csűröket. Új lakóhelyükön jobbára földből, sárból kellett építeniük verettfalú, esetleg vályogfalú házaikat. Az alföldi síkságon kaszával aratták és szabad ég alatti szérűn lovakkal nyomtatták a gabonát. Az áttelepülők tehát bizonyos hagyományaikat nem tudták integráltatni új közösségük hagyományainak sorába. Kétségtelen azonban, hogy ettől még új lakóhelyükön is mondogathatták Felföldön tanult meséiket, énekelhették dalaikat, főzhették az északi vármegyékben megismert ételeiket, és a bácskai ég alatt is gondolhatták, hogy holdfogyatkozáskor a markoláb eszi a holdat.23

A XVIII. században újratelepült falvak, agrárvárosok lassú, évtizedekig elnyúló hagyomány-formálódásában, XIX. század végi, XX. század eleji néprajzi arculatuk kialakulásában az alábbi tényezőknek bizonyára fontos szerep jutott:

1. Milyen kultúra-elemek találkoztak és versengtek egymással az új közösség tagjainak ismereteiben, szokásaiban?

2. Melyik kultúra-elemet képviselte az új település népének többsége? (Más szóval: Melyik migrációs vonulat adta az új népesség többségét, és ez a többség tudta-e/akarta-e érvényesíteni akaratát?)

3. Melyik kultúra-elemet képviselték az új település hangadó személyiségei, hagyomány-formáló, néprajzi arculat-alakító egyéniségei? (Itt nemcsak a papra, tanítóra, uradalmi tiszttartóra gondolhatunk, hanem a formálódó új faluközösség és mezővárosi közösség hangadó paraszt személyiségeire.)

Ezeknek a témáknak, illetve a XVIII-XIX. századi hagyomány-formálódás, migrációval összefüggő más kérdésköreinek kutatása, ma már csak a történeti néprajz eszközeivel, módszereivel és a történeti népéletkutatás archivált forrásainak tanulmányozásával lehetséges.

A feladat reménytelennek látszik, de nem az. Az efféle kutatómunka nagy elszántságot, rengeteg kitartást, tengernyi időt, némi kutatói szerencsét, sok módszertani és tárgyi ismeretet igényel.

23 Vö.: DIÓSZEGI Vilmos 1968.

12