Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Schill Tamás: Történeti-néprajzi adatok Dunapataj halászatához
SCHILL Tamás TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI ADATOK DUNAPATAJ HALÁSZATÁHOZ A Dunapataji Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény - korábbi és jobban ismert nevén Pataji Múzeum - évtizedekkel korábban szakmai kapcsolatba került a bajai múzeumigazgatóval, Solymos Edével: a megye egyik első tájházát, a dunapataji tájházat, K. Csilléry Klára útmutatása mellett Solymos Ede és a Pataji Múzeum vezetője, Pastyik István, valamint a pataji parasztasszonyok segítették berendezni.1 E tájház 1968. augusztus 15-én nyílt meg. Emellett Solymos Ede és Pastyik István nevéhez köthető a múzeum első 857 darab néprajzi tárgyának leltározása is ugyanebben az évben. A Pataji Múzeumban, valószínűleg Solymos Ede hatására, több halászszerszám is leltározásra került.1 2 Solymos Ede fő kutatási területéhez, illetve az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztő munkához köthető az a halászati kiállítás, amit a IV. Duna menti Folklórfesztivál keretében szerveztek a Dunapatajhoz tartozó Szelidi-tó partján 1973 augusztusában.3 A féltetős fészer alatt megrendezett szabadtéri kiállítás törzsanyagát a bajai múzeum adta, amit a Pataji Múzeumból származó halászati eszközök egészítettek ki. A kiállítást Solymos Ede rendezte, segítsége felesége, Solymosné Göldner Márta volt. E kiállítás néhány fotója a Pataji Múzeum fényképarchívumában is megmaradt. A 10 napos kiállításról prof. Dr. Szilágyi Miklós, akkor mint a ceglédi múzeum igazgatója, írt kedvcsinálót a Bács-Kiskun megyei napilapba.4 Solymos Ede előtt Dunapataj nem volt ismeretlen terep, hiszen legalább két ízben, 1948-ban és 1952-ben gyűjtést is végzett a pataji, majd a szelidi halászok között. Gyűjtésének eredményei, leírások és fényképek, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában találhatók.5 Még első kutatása évében az Ethnographia folyóiratban közölte, hogy a Szelidi-tónál megtalálta „nyomó” néven a pók vagy kukucska nevű halászszerszámot.6 Solymos Ede pataji halászati kutatásának eredményeit monografikus munkájába is beépítette.7 1 SCHILL Tamás 2009. 3. 2 Például varsák: 81.373.1.. 81.434.1, 81.435.1., 81.437.1., merítőháló: 81.436.1. leltári számon. 3 GILA János 2004. 49.; SZILÁGYI Miklós 1973. 3. Megmaradt a Pataji Múzeumban a kiállítás meghívója is. 4 SZILÁGYI Miklós 1973. 3. 5 Magyar Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattár kéziratgyűjteményének EA 3813 (4 oldal) és EA 3814 (2 oldal) jelzetű gyűjtései. A Szelidi-tónál Solymos Ede 36 db fekete-fehér felvételt készített 1948-ban. Értékes és fontos felvételek, mert egyetlen hírmondói a hagyományos szelidi halászatnak - Magyar Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum Fényképgyűjtemény NM F 92637-92672 (a fölvételek között néhány nem halászati témájú is van). Az Ethnographiaban közölt cikke szerint a teljes szelidi gyűjtés: Ethnológiai Adattár 001.212 számon található - Lásd SOLYMOS Ede 1948. 163-164. 6 SOLYMOS Ede 1948. 163-164. Később a Dunán följebb, Ráckevén is előkerült ez a halászszerszám. Erre az adatra Kothencz Kelemen (Baja) hívta föl a figyelmem, amit ezúton is köszönök! 7 Lásd pl. SOLYMOS Ede 1965. 47-49., 73., 90., 106., 146., 156., 212. 43
