Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Bárth János: Halászok az úriszék előtt

- Fekete József dusnoki házas zsellér vallotta 1828-ban: 'tavasszal nagy víz idejibe az erdőbe bent a’kotsi úton csuhézván.”- A bogyiszlaiak nagy igyekezettel bizonygatták, hogy nekik a vármegye is megengedte a halfogást árvíz levonulása idején legelőiken, kaszálóikon.- Halász Sándor 28 éves bogyiszlai házas zsellér vallotta, hogy az a hal, amelynek fogásával vádolták: „Csekély és apró hal volt, mert csak csekély vízben fogta a ’ legelőn, hol már a 'víz leap adott." Mentegetőzés gyanánt hozzátette: sasok nagyon vijjogtak felette.” ,^4 disznó is felette volna."- Ugyanez a Halász Sándor egy másik alkalommal, amikor felelősségre vonták, hogy miért csuhézott, azt mondta: „Néki a ’ Biró és Nótárius adott engedelmet, hogy a 'kaszálón, ha olyan hal lesz is, mint egy ló, fsak bátran fogja el."

MIT, KIK, MIVEL?

(NÉHÁNY TÖRTÉNETI NÉPRAJZI ADAT A SZABADON HALÁSZGATÓ JOBBÁGYOK HALFOGÓ TEVÉKENYSÉGÉRŐL.)

A faluközeli vizekben „posványokban”, árvizes kaszálókon, legelőkön, utakon halászgató Kalocsa környéki jobbágyok az úriszék előtt elmondott vallomásaikban a következő halfajtákat emlegették 1828-ban: pontyot, csukát, keszeget süllőt.

Az 1828. évi vallomásokból úgy látszik, hogy a jobbágytársadalom minden rétege élt a szabad halászat jogszokása által nyújtott alkalmi halfogási lehetőséggel. A rajtakapottak, a megzálogoltak, a megvádoltak, az úriszék elé idézettek között volt „félhelyes gazda”, „három fertályos gazda”, „fertályos gazda”, házas zsellér és szolgálatban lévő személy egyaránt.

A halászgatók között akadt , javakorabeli” férfiember, időtöltő vénember és nagyobbacska gyermek is.

Viszonylag sok nőt vádoltak tiltott halászattal a földesúri és halászbérlői érdekek védelmezői. Például anya leányával „horgászott” Bogyiszlón. „Két fontos” súlyú halat is fogtak. Úszódon gazdafeleségek, életük delén járó jobbágy asszony ok „tapogattak” Kisasszony napján (szept. 8.) a Varjányos szélén, az Ökörjárón. Miskén egy 20 éves menyecske az ugyancsak 20 éves leányismerősével együtt „tapogatott”. Egy 25 éves miskei menyecske férfiak társaságában halászott, mégpedig valószínűleg eredményesen, mivel „hala is volt a tarisznyájában".

A úriszéki vádszövegekben és vallomásokban 1828 táján a következő „kishalász” szerszámok és halászó technikák neve fordul elő: tapogató, csuhé, varsa, kisebb háló, például pendelyháló, horog, vejsze, rekesz, góré (mint állványzat a csuhézó számára).

Azoktól, akik a földesúr, illetve a halászbérlő megítélése szerint tiltott halászatot végeztek, a halászati jog birtokosának szolgái, például a tómesterek, a halászhajdúk igyekeztek zálogot elvenni. Az 1828. évi vallomásokban és peres iratokban a következő zálogokat emlegették: tarisznya (mint a kifogott hal ideiglenes tárolására, szállítására használt eszköz), keszkenyő (nőtől), hosszú szűr (férfitól), csuhé, háló, balta.

29