Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Schleicher Vera: Sport, rekreáció, hobby. A balatoni horgászat mint az önmegvalósítás terepe
telepít a tóba. Egyik tevékenysége sem új keletű, a jelenlegi változás lényegi eleme a kereskedelmi célú halászat végleges leállítása volt. Halasítás tehát korábban is (immár közel 130 éve) folyt a Balatonon. Információk pedig korábban is szivárogtak ki arról, hogy hol, melyik kikötőben vagy partszakaszon került pl. 5000 kétnyaras csuka vagy süllő a vízbe, most azonban mindezt előre lehet majd tudni, hiszen a halászati vállalat utódintézménye, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. közzéteszi honlapján. És már kezdődhet is a horgászat... Mindazonáltal a horgász-identitásnak fontos eleme a sportszerűség, és az erről való gondolkodás. Látnunk kell azonban a különbséget a valamely sportág objektív, bírók által ellenőrzött szabályrendszere és a horgászat belső, autonóm erkölcsi szabályrendszere között. Minden egyes horgász a maga önálló - halakból, hínárból, stégből, csaliból - álló vonatkoztatási rendszerében hoz döntéseket a férfiasnak, fair play-nek tartott horgászat technikai részleteiről, még ha ezek a szabályok nem is esnek feltétlenül egybe a jogszabályokkal. Ez a belső szabályrendszer az egyéni horgásztudás részét képezi, és bár nem független teljesen a közösségi magatartásmintáktól, mégsem azok függvénye, hanem sokkal inkább a személyiség - a horgászidentitással felvértezett személyiség - része. Ez a horgász-identitás rendkívül összetett: egyéni titkos módszer, saját kísérletezésű csali, a víz, a táj, a tereptárgyak, a halak, a főszelek és alszelek, az akadok, árkok, marások, kutak és hevesek ismerete és - balatoni horgászaink esetében - a nagyon erős balatoni identitásból összegyúrt rendszer: az önmegvalósítás és önértékelés individuális tapasztalata. Ennek az önképnek, tapasztalatnak van egy, a közösségi térben aktivizálódó nagyon fontos kommunikációs eleme. Ez a „nagy fogásról”, egyéni, tavi vagy országos rekordnak értékelt halról készített fotó, amelyhez a megfelelő ikonográfiái sémák is rendelkezésre állnak. A sémákat eleinte a horgászlapok közvetítették és formalizálták, ma már a közösségi média is szerepet vállal ebben. Meggyőződésem azonban, hogy ez a fajta vizuális értelemben standardizált önfelmagasztalás csupán az önmegvalósitó, a személyiséget erősítő horgászat felszíne. Hiszen a kép nem tudja közvetíteni a lényeget: milyen egyéni lelemény, problémamegoldás, jó érzékkel megválasztott horgászhely, napszak és főként: milyen innovatív, saját fejlesztésű eszköz - tüskés sül tüskéjéből, teherfuvarozásban használt bálakötöző szalagból, szigetelt vezetékből készített úszó, kapásjelző, lámpa, csónak - áll a siker hátterében. A sikernek és a kudarcnak is megvan a maga története, és a történetben, - részleteiben és mélységében kifejtve - ott rejtőzik a horgász személyisége, és e személyiség részeként „a balatoni horgász” identitás. Milyen is tehát „a balatoni horgász” lassan-lassan kirajzolódó figurája? Mindenekelőtt nem jár más vizekre: horgásztudása, sőt horgász-léte speciálisan a Balatonhoz köti, amelyből akkor is képes halat fogni, amikor - mint az említett két évtizedben más horgászok csak alig-alig. Ám ha nem fog semmit, sőt, ha nem is horgászik, akkor is sikeres balatoni horgász: pihen és együtt él a Balatonnal, amelyről - meggyőződhettem róla - igen sokat tud. Ez a tudás az egykori balatoni vízi emberek, halászok részben tudatosan megőrzött és megtanult, részben a spontán tapasztalatokból összeálló öröksége, amelyet nyaraló és helyi lakos státuszú horgász egyaránt magáénak tudhat. 196
