Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Paládi-Kovács Attila: Fahajó, ladik, dereglye a Dunatájon
szokásban volt, hogy ladikon vitték át a szénát a Dunán. Az uszódiak az 1960-as évekig deregléve 1 szállították a szénát a Duna hátán. Decs lakosai egy 1820-as években keletkezett panaszlevél szerint két csónakot összekötve vitték át a vízen még a szekereket is. „Ha vízáradás van rajtunk, mely gyakran megtörténik, szekérrel másképet ki nem mehetünk, hanem úsztatva, életünk veszedelmével és szekereinket csónakon költöztetjük ki.”22 A Drávaköz és az Ormánság, a Dráva és a Mura menti falvakból szórványos adatok ismeretesek a széna vízi szállításáról. Tagán Galimdsán Kopácson készült fényképe megörökítette a szénaszállításhoz csatlósokkal és vendégoldallal felszerelt kettős-csónak rakodását. (8. kép) Az Ormánságban a vadvizes, áradásos helyekről a szénát gyakran csónakkal hordták haza. Két csónakot egymás mellé állítottak, majd keresztrudakkal összekapcsoltak, úgy rakták meg szénával. Muraszemenye szigetéből az 1932-es szabályozás előtt szintén csónakon hordták ki a szénát a Murán át. Volt az egykori „úrbéreseknek” egy nagy közös csónakjuk, amelyre egyszerre 2,5-3 q szénát lehetett rakni.23 A Drávaközben csikli néven ismert ladik nemcsak a halászok eszköze volt. Azon hordták haza a rétről a tűzifát, a szénát, sőt az eladásra szánt különböző termékeiket is azon szállították a közeli városokba, az eszéki vagy az apatini piacra.24 Az említett kisebb vízi járművek többségéről ma még nem rendelkezünk kellő mélységű monográfiával, a jármüvek készítését, készítőit, szerszámait, munkamódjait is bemutató tanulmánnyal. Legalább olyan részletességű áttekintések szükségesek, mint Gráfik Imre Bödönhajók, fatörzsből vájt csónakok címen közölt dolgozata, melyben a szerző számba vette a tárgytípus múzeumokban őrzött darabjait és a néprajzi, régészeti irodalom érdemi információinak zömét.25 Kecskés László a Komáromi mesterségek című kötetének hajóácsokról szóló fejezetében tárgy rajzokkal illusztrálva mutatta be a kisebb vízi jánnűvek, így a lapos fenekű ladik formáját (4-5. kép), építésmódját és a superok szerszámait is.26 A faragóbárd mellett láthatjuk a Komáromban kapacsnak nevezett szalut, amit a Balaton-mellékén szalu, nagyobb változatát tagyvágó, Gömörben, Borsodban kapocska, a Drávaszögben csónakásó kapa néven ismernek.27 Érdemes egy pillantást vetni a fatörzsből kiváj t haj ók, csónyi&okhasználatának, visszaszorulásának területi különbségeire is. A hazai Felső-Dunán az 1950-60-as évekre már nagyon elhalványult az emléke. A Szigetközben, a Rábaközben csupán elvétve akadtak olyanok, akiknek hallomása volt róla, de a tárgyat saját szemükkel soha nem látták.28 A Velencei-tavon a hajónak nevezett halászcsónak régebbi típusa - melyet az 1950-es években már csak a pákozdiak használtak - valójában fenyődeszkából készült csónak volt.29 Itt kell megjegyezni, hogy bárdolt deszkából készült hajót már a XIII-XIV. századi magyarok is használtak. Visegrád térségében 22 ANDRÁSFALVY Bertalan 1975.224. 23 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 368. Az ormánsági adathoz lásd GUNDA Béla 1956. 27. 24 LÁBADI Károly 1987. 32-33. 25 GRÁFIK Imre 1993. 26 KECSKÉS László 1978. 168-172., 176-177. 27 JANKÓ János 1902. 352.; LÁBADI Károly 1987. 30.; 1996. 95. 28 SOLYMOS Ede 1965. 66., TIMAFFY László 1980.; 1991. 91. 29 SOLYMOS Ede 1996.24. 148
