Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Gráfik Imre: Egy különleges népi hajózási dokumentum nyomában

Végül visszatérve Győrbe az ottani burcsellásokhoz, velük kapcsolatban is tudjuk, hogy - csakúgy, mint a szegedi hajóhid kinyitási jegyzőkönyvek is igazolták20- az 1848-as forradalmi események kapcsán sem szünetelt a hajózás. Miként a korabeli rendelet mutatja a forradalmi időkben a burcsellásokat is hadi szolgálatba, a komáromi vár védelmébe állította Lukács Sándor kormánybiztos.21

A magyarországi belvízi hajózás népi gyakorlatával kapcsolatos, e terjedelmében kisebb, de tartalmát tekintve - megítélésem szerint - fontos, mondhatni hiánypótló adalékkal szolgáló közleményünk, remélhetően meggyőző abban a tekintetben, hogy a széleskörű tájékozódás, a szűkebb szakterületen túl terjedő kutatás- bármennyire is tűnik egy témakutatás „lezártnak” - a jövőben, és olykor váratlanul is, értékes információkkal gazdagíthatja ismereteinket.

20 A szegedi jegyzőkönyvekből is az derül ki, hogy - ha csökkenő mértékben is, de - a hajózás 1848^49- ben is folyamatos volt a Tiszán, mindössze a tutajozás szünetelt. Lásd GRAFIK Imre 1993/b. 61.

21 „Rendelet. 1-ör. Minden burcsella tulajdonosnak a’ legkeményebben meghagyatik, hogy becsületes készpénz fizetés mellett, burcselláját rögtön Mosonyba indíttassa, honnét gabona fog a’ komáromi várba szállíttatni. 2-or A’ hajós legényeknek egy úti bére Győrig hat pengő forintra határoztatik, s’ ezért vftig elmenni kötelesek. 3-or A’ burcsellák vontatásáért, a burcsella nagyságához képest a’ vontató bér 60. vftól 70 vftig határoztatik, s ezért elmenni kötelesek. Győrött, November 6-án 1848. Lukáts Sándor s. k., teljes hatalmú nemzet- és kormánybiztos.” Lásd http://gyorikonyvtar.blogspot.hu/search/label/ burcsella [2016.01.17.]

135