Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
P. Barna Judit: Fény a körben. A természetes fény és Közép-Európa legrégebbi monumentális építménye
Fény a körben tás, a fő égtájakhoz, a napfordulók, ill. a Hold nevezetes pozícióinak irányaihoz vagy bizonyos jeles csillagokhoz, csillagképekhez való irányítás mutatható ki. Más építményeknél a lelőhelyek topográfiája (azaz a „felső" és „alsó kapuk" lejtőirányai), továbbá a környező táj prominens elemei (pl. jellegzetes hegycsúcsok) befolyásolhatták a kitűzés irányát. A polgár-csőszhalmi körárok-rendszer északi oldalán lévő kapuk irányát talán úgy igazították, hogy a Tokaj hegység látható legyen az építmény belsejéből a kapukon át (Raczky-Anders 2009, Raczky- Anders-Bartosiewicz 2011). Hasonló kapcsolat feltételezhető a Szemely-Hegyes I. lelőhely (Baranya megye) körárok-rendszere és a Szársomlyó-hegy jellegzetes csúcsa között is (Bertók-Gáti 2014). A keleti oldalon lévő kapuk azonban ezeknél a körárkoknál is a felkelő nap irányába néznek. A szlovákiai Bucany esetében a hold- és naptájolás, ill. a topográfiai objektumhoz való tájolás gyakorlata ötvöződhet (Pavúk-Karlovsky 2008). Egy korábbi kutatás (Pásztor - P. Barna - Roslund 2008) eredménye szerint a lengyeli kultúra szabályos körárkainak (rondelláinak) keleti felén található bejáratok több mint 90%-a a keleti horizont napjárta ívének egy pontja felé nézett (Pásztor-Barna- Roslund 2008). A keleti kapuk északtól mért fokértékét grafikonon ábrázolva jól látható (20a kép), hogy szinte minden kapu iránya belül van az éves Festett gomba alakú edény rekonstrukciója (TGYM). Reconstruction of a painted mushroom-shape vessel (TGYM). 42 ■■■
