Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
P. Barna Judit: Fény a körben. A természetes fény és Közép-Európa legrégebbi monumentális építménye
Fény a körben lyos kutatási területe. A körárkok csillagászati jellemzői, a világító égitestekkel - mindenekelőtt a Nappal, és talán kisebb mértékben a Holddal vagy egyes csillagokkal, csillagképekkel is - kimutatható kapcsolata jól szemléltetik a természetes fénynek a hitvilágot is befolyásoló hatását. Közép-Európa e legrégebbi monumentális építményeinek hajdani funkcióját még nem sikerült véglegesen és meggyőzően tisztázni. Az ismert körárkok számához képest elenyésző az ásatással is megkutatott lelőhely; a hatalmas elterjedési területhez viszonyítva a kevés konkrét adat tág teret enged a találgatásoknak (Biehl 2010). Már egy évszázadnál is hosszabb kutatástörténetük ellenére mind a mai napig nem sikerült olyan definíciót alkotni, mely az összes körárokra nézve érvényes lenne. A földműveken belül mégis egy szűk osztályba sorolhatók, mivel közös elemeik vannak és közös elvek alapján építették őket. Ezek egyike, s egyben a leginkább meghatározó, éppen a tájolást szabályozó vezérelv. A körárkok alaprajzában rejlő közös vonásokat számos kutató magyarázza az építők csillagászati érdeklődésével. Felfogásuk szerint a kapuk tájolása tükrözheti azt az empirikus tudást, amelyet egy adott közösség felhalmozott az égbolt rendszeres megfigyelése során. A neolitikus körárok (más néven rondellák) az őskori földművek egy speciális csoportját alkot-Miniatűr rituális együttes, napkorongokkal. Polgár-Csőszhalom (ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest). Miniatűr rituális együttes, napkorongokkal. Polgár-Csőszhalom (ELTE BTK Régészettudományi Intézet, Budapest). 24
