Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)

Andrzej Rozwadowski: Utazás a Naphoz. Égi szimbólumok a sámánizmusban és a szibériai, valamint a közép-ázsiai sziklarajzokon

tiszteletéről tanúskodnak. Nem vagyunk biztosak abban, hogy ezeket a jeleket a sámánizmushoz tartozónak kell-e tekintenünk. Valószínűnek tűnik azonban, hogy a Nap, a Hold és az égbolt, annak minden gazdagsága fontos elemét képezte a szibériai és közép-ázsiai népek hitvilágának a bronzkor korai időszakától kezdve, 3-4000 évvel ezelőtt. Bizonyítékául szolgálhatnak erre a Délkelet-Kazahsztánban található Tamgali-völgy sziklarajzai is (Rozwadowski 2004). A legkülönlegesebb ábrázolásokon az emberi alakok feje helyére kör alakú mintákat véstek (13 és 14. képek). Néhány ezek közül nagyon hasonlít a sugaras napkorongra, ezért is kapták a figurák a napfejű lények elnevezést.

Az a kapcsolat, ahogy ezek a rajzok másokkal együtt szerepelnek a Tamgali sziklarajzokon jelzi, hogy a sámánizmus lehetett a hiedelmi háttér (Rozwadowski 2001b). Ezért a sámánhit nagyon ősi nyomaiként is felfoghatók, mely a napszimbólumok tiszteletét is magában foglalta. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy a sámánszertartás nagyon fontos részének, a megváltozott tudatállapotnak a tanulmányozása során kiderült, hogy a transzban lévő ember nagyon hasonló mintákról vizualizál,

Napfejű alak. Tamgali-völgy, Détkelet-Kazahsztán.

Another example of a solar-headed petroglyph

from Tamgaly.

172