Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)

Andrzej Rozwadowski: Utazás a Naphoz. Égi szimbólumok a sámánizmusban és a szibériai, valamint a közép-ázsiai sziklarajzokon

Utazás a Naphoz

jurta és hét emberi atak látható. Felettük süt a Nap. A szölkup emberek a kompozíció minden elemét a Naphoz társították: a szánkón utazott a felkelő Nap, a fa a Nap fája, a jurta a napjurta, pontosabban „a napsugarak szellemeinek háza" volt, ahonnan a Nap minden reggel felbukkant. A hét emberből álló sorra úgy utaltak, mint napsugár emberekre. A szölkup mitológiában a hetes szám jelentése: sok. Valójában félig ember, félig madár lények voltak, és telkeknek vagy jövendőbeli életeknek tartották őket. Az emberek előtt álló nap előtag az égitest életet adó hatalmára utal. A Napról azt hitték, hogy hatalmában áll a halottakat visszahozni az élők világába. A napsugár emberek azért voltak madárszerű lények, mert a mennyből ereszkedtek le a Földre, repülve, mint a madár. A Föld középpontjában, a létra mellett kezében dobot tartva áll a sámán, aki jelen esetben vadászmágiát végez.

Ez a jelenet egyfelől jelzi a Nap jelentőségét a sámánhiedelmekben, másfelől rámutat a szibériai eredetmítoszok összetett napszimbolizmusára. A Nap az égből áradó hatalom szimbóluma volt. Érdekességképpen megjegyezhető, hogy a Napot ma is hasonló tisztelet övezi. A korunkban a napimádatra talán a leglátványosabb

158