Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
Andrzej Rozwadowski: Utazás a Naphoz. Égi szimbólumok a sámánizmusban és a szibériai, valamint a közép-ázsiai sziklarajzokon
Utazás a Naphoz Szibéria és Közép-Ázsia az a hely, ahol a sámánizmus mind történetileg mind néprajzilag jól dokumentált. A legfigyelemreméltóbb adatok Szibériából származnak, ahol a helyi múzeumoknak kimagasló gyűjteményük van a többségében sámánizmus 19. és 20. századi anyagi kultúrájáról (Gorbacseva - Szolovjeva 2006). Közép-Ázsia kevésbé figyelemre méltó ezen a téren, mert a sámánizmus más vallások, elsősorban az iszlám hitelemeivel és vallásgyakorlatával keverten jelenik meg (Zarcone - Hobart 2013). Az alapos kutatások azonban azt igazolják, hogy a sámánizmus már az iszlám előtti időkben is fontos szerepet játszott Közép-Ázsiában (Baszilov 1992). A múzeumok kincsein kívül a sámánizmus bizonyítékait megtaláljuk a természetben is, a sziklaművészeti alkotások között: a vésett vagy ütögetéssel és festéssel készített ábrázolásokon. Évezredek óta készítenek képeket az erre alkalmas sziklák felületein. A legrégibb sziklarajzokat Szibériában és Közép-Ázsiában a felső paleolitikum (őskőkor) és a neolitikum (újkőkor) időszakaira datálhatjuk. A legfiatalabbakat a 18-19. században készítették (Rozwadowski 2004; Rozwadowski - Lymer 2012; Jacobson - Tepher 2015). Bár nem lehetünk biztosak abban, milyen mértékben is tekinthetjük ezeket az ábrázolásokat szimbolikusnak, nem kérdéses, hogy a helyi kultúrák megnyilvánulásai. Még ha e képek összetett jelentést hordozó szimbólumok is, olyan ábrázolásokon keresztül közvetítik az üzenetet, amelyek a valóságra vonatkoznak. Bár a sámánizmus tele van a mítoszokra, a láthatatlan világra utaló szimbólumokkal, a sámán mindig egy valóságos személy, aki a rítusok során valódi tárgyakat, különleges öltözéket használt (1. kép). Ilyen képeket találunk a sziklarajzok között (Rozwadowski 2012). Az egyértelmű sámánábrázolások viszonylag újak, az elmúlt néhány évszázadból származnak. A sámánok alakját gyakran a legismertebb jellemzőjükkel, a dobbal jelenítik meg (2. kép). Néha egyedüli figuraként (3. kép), máskor összetettebb ábrázolások részeként láthatjuk (4-6. képek). Ez utóbbiak egyértelműen valamilyen szertartást ábrázolnak. Ezek a valóságot ábrázoló sziklarajzok gyakran kicsi, sót nagyon kisméretűek - néhányuk csak pár cm nagyságú. Több ilyen sziklarajz található Dél-Szibériában, az Altáj- és Szaján-hegységekben (Rozwadowski 2015), ámbár nemcsak ezeken a vidékeken találhatunk ilyen képeket (Rozwadowski 2014). Az Altáj maga is szent helyként tisztelt az őslakosok körében (7. kép), akiket altájiaknak, vagy altáji türköknek neveznek, mivel nyelvük a török nyelvcsaládhoz tartozik. A sámánoknak különböző feladataik voltak. Hatással voltak a vadászat sikerére, befolyásolták az időjárást. Legfőbb feladatuk azonban a gyógyítás volt. Ez a gyógyítás szimbolikus cselekvés, mivel a hitük 150
