Pásztor Emília (szerk.): A fény régészete. A természetes fény szerepe az őskori ember életében - Bajai dolgozatok 20. (Baja, 2017)
Pásztor Emília: A bronzkori fényszimbolizmus
A bronzkori fényszimbolizmus képének részét képezhették. Leghíresebb a németországi Nebra faiu melletti Mittelberg nevű hegyen talált bronzkorong, amelyet égitestek és égi jelenségek aranylemezből kivágott szimbólumai díszítenek. Talán a Nap, a Hold sarlója, a szivárvány íve, a Pleiadok (Fiastyúk) csillaghalmaz, a keleti és nyugati horizonton aranyló fényívek - melyek megelőzik a nap hajnali megjelenését vagy követik annak esti eltűnését - láthatók a korongon. A többi aranypötty a csillagokkal borított éjszakai égboltot érzékeltetheti (Pásztor 2014). 13. kép. A Kárpát-medencében számos olyan régészeti lelet található, amelynek szépsége és tudományos értéke felveszi a versenyt a nebrai koronggal. A Magyar Nemzeti Múzeumban látható az a Dunavecsén talált páratlan szépségű arany kartekercs, melynek felületét gazdag motívum- és szimbólumrendszer díszíti. A sámándobokhoz hasonlóan valószínű, hogy a természet azon elemeit jelenítik meg, melyek fontosak voltak egy bronzkori közösség életében. A kacsszerű végződések találkozásánál - melyek a holdsarló ívét jelképezhetik - két díszes napkorong áll. Több légköri jelenség is beazonosítható a szimbólumok között. A hármas pontcsoportok és az öt napkörből álló két jelegyüttes a Nap körül látható különböző számú melléknapot szimbolizálhatja. A négy csillag az Esthajnalcsillagot, a két napjellel kezdődő vízszintes sordíszek pedig a Nap éves vagy napi mozgását jelképezhetik. A kettős cikcakk karcolatok talán a fodrozódó, vagy patakokban rohanó, életet adó víz motívumai. 14. kép. A Kárpát-medence középső bronzkor végi ékszerleletei között találhatók olyan szimbólumokat hordozó csüngök is, amelyek alapstruktúrája nagy valószínűséggel nem a napfény által generált légköri jelenséget ábrázol, de mégis a természetes fényhez, csillagfényhez kapcsolható. Ezek legközelebbi párhuzamait a közel-keleti asztráüs jelképek között találhatjuk meg. A két különböző típusba és csoportba sorolható csüngökön megjelenő szimbólumok talán a Közel-Kelet legnépszerűbb istennőjének, Istár/ Astartének jelképei, aki a kárpát-medencei középső bronzkor végén, az ún. Koszider-korszak idején (Kr. e. 15-1400 körül) már biztosan a ragyogó Vénusz bolygó megtestesülése volt (Pásztor 2012). 1. csoport: a kör alakú bronzcsüngő pereme mentén futó egyes vagy koncentrikus kettős borda által kirajzolt körben kereszt alakú borda osztja négy egyenlő részre a kört. A negyedekben egy-egy pont. 15.1. kép. 2. csoport: a kör alakú bronzcsüngő felülete egyes vagy kettős koncentrikus bordával és kon-Szimbólum, ami nem azonosítható légköri jelenséggel 138
