Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
A most már füthetővé lett bunker elején táboroztak a brigádvezetők, és szabadidőben itt foglalatoskodtak. Faragás, naplóírás, no és néha, ha erre a célra levelezőlapot is kaptunk, írás haza.78 Nem sorolom, mi mindent faragtak. Berkes Bandi órák javításával is foglalkozott. Egyszer maga a parancsnok hozta be a zsebóráját, hogy tud-e rajta segíteni? Nagy lábujjának körméből pótolta az ankerből hiányzó rubinköveket.79 - Bolsoj specialiszt! (Nagy specialista!) - ismerte el a parancsnok az órásunkat, amikor az órát ketyegni hallotta. Berkes volt a fő mókamester is, meg a rajzos napló írója. Úgy értesültem, a naplót vele együtt temették el Mohácson... És milyenek a véletlenek! Vagy két évtizeddel később nyári napközis tábor berendezésével, felszerelésével foglalkoztam. Az egyik újságban olvasom, hogy Budapesten, már nem emlékszem, melyik cég felesleges felszereléseit ajánlja fel oda, ahol fel tudnák használni. Felutaztam, elirányítanak az ügy előadójához, hát kivel találkozom: a tábori órásmesterünkkel! Megkötöttük a megállapodást, és megtörtént szállítás. Néhány érdekesség Egyszer azzal jön Gubanov, hogy szerezzek gépműszerészt. Mégis, milyen gépről van szó? Nem tudja, csak műszerész legyen. Többszöri sürgetés után kinyögi, hogy varrógépről van szó. A tábor szabójának sátra mellett megyek vissza, beugróm hozzá. Milyen hibája lehet egy varrógépnek? Rávágja, hogy a tű beállításánál szokott hiba lenni, meg is mutatja. Vállalja, hogy megnézi, ha behozom a gépet. Jelentkezem, hogy én vagyok a műszerészspecialista. Megadja a címet, kimegyek. Egy nő nyit ajtót. Kérdésemre már mutatja is a masináját: egy kézzel forgatható asztali gép. Forgatom, működik. Beállítom a géptűt, ragyogóan varr. Csak bámul a nő ekkora tudáson. Aztán beszédbe elegyedünk, tudomásul veszi, hogy fogoly vagyok. Átérzi a sorsunkat, mert ő meg internált, meddig tart, nem tudja. Oka valószínűleg az, hogy cári tábornok lánya, és azok most nem kívánatosak. Meglepődtem, milyen szép, lágy az orosz nyelv az eddig hallott davajos ugatással szemben. Csak zavarban volt, hogy mivel köszönje meg a szolgálatomat. Végül egy szelet szalonnát nyom a kezembe. Megegyezünk, ha kell, újra jövök..., esetleg beszélgetni, mert itt nincs, akivel szót lehet érteni. Újabb igénnyel jelentkezik egyszer Gubanov. Hangszer-specialistára van szükség. Olyan legyen, aki a gyártáshoz is ért. Hetekig hirdetés, nincs jelentkező. Kérem, tudakolja meg, hogy végtére is mit kellene az illetőnek csinálni? Majd, ha jön a tábornok, megkérdezi tőle, feleli. Végre többszöri 66
