Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
tetszett valami. Hamar leváltották, és a velünk lévő századosunkat, Dobozi Gyulát bízták meg a feladattal. Ez megint addig tartott, amíg vele sem voltak valami miatt megelégedve. Újra a német törzsőrmester következett, így ment ez az egész idő alatt váltakozva 1-2-3 havonta. Azért emiatt semmi sem változott. Kivonulás, bevonulás, alacsony teljesítés a behozott %-os igazolások szerint. Ahogy múlt az idő, teltek a hetek, majd hónapok, egyre kevesebbet tudtak teljesíteni az emberek. Az előbbiekben részletezett ellátás mellett ezen nem lehet csodálkozni, amikor az emberek már a saját zsírjukból merítették az erőt. A munkára való beosztás is a táborvezető faladata volt. Tudni kell, hogy az építkezést egy moszkvai vállalat végezte. A tábor adott ehhez az orosz vezetőség és az építő vállalat közötti szerződés alapján munkásokat, amiért dekádonként (10 naponként) az igazolt teljesítmény alapján a bért megfizeti. Ez a kereset szolgálta volna a tábor fenntartását, illetve ennek költségeit. Ebbe beletartozik az élelmezés, ruházat és a fennmaradó összegből az emberek részére adható fizetés. Tehát a tábor önfenntartó, és az esetleges maradványból lenne premizálható az egyes emberek munkája. Sajnos, ezt sohasem hirdették ki, és az elszámolásba hivatalosan sohasem vonták be a tábor vezetőségét. Mindez csak az utolsó fél évben jutott tudomásunkra, vagy legalábbis az én tudomásomra. így aztán maradt a szabályos rabszolgamunka. A vállalat igénye szerint kihajtották az embereket, és követelték a maximális teljesítményt. A munka szervezettsége érdekében az oroszok megkérdezték, hogy a táborba érkezett tisztek vállalnak-e brigádvezetői feladatot? Ha igen, ezt tudomásul veszik, ha nem, egyszerű munkásként kell kivonulniuk. A munkaadóval való hatékonyabb munkásképviselet érdekében a magyar tisztek vállalták ezt a feladatot. A német tisztek, hivatkozva a nemzetközi hadifogoly-egyezményre, nem vállalták, de még a munkát sem. Közölték velük, hogy a Szovjetunió ezt az egyezményt nem írta alá, így rájuk nem is érvényes.66 A németek közötti egyezkedés után olyan felemás helyzet keletkezett, mert voltak, akik vállalták a brigádvezetői megbízást, mások csak munkások lettek. Végül belátták, hogy az embereik érdekében mégis csak jobb lesz, ha vállalják a brigádvezetői feladatot. Az őrnagy azonban egyiket sem volt hajlandó teljesíteni. Mint a „Birodalom második katonája” tiszteletet követelt az oroszoktól, és a táborban maradva egészségügyi sétákon elmélkedett a sorsukon, míg kb. egy év múlva elvitték a táborból. Ettől kezdve a napi munkabeosztás eligazításán a brigádvezetők kapták 50
