Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
a feleletem. Visszaálltam a sorba. Kisvártatva újra szólít, hozzam azokat is, akikkel az istállóban együtt voltam. Visszamentünk az istállóba, kiterítve a pokrócok, rajtuk az elzabrált holmik. - Tessék, válogassák ki a sajátjukat! Kifelé menet a kapuban megkérdi: - Meg van elégedve? - Sajnos az órám nem került elő - mondtam. - Jöjjön velem! - szólt, és bevezetett a parasztház tisztaszobájába. Félrehúzza a függönyt, elővesz az ablakból egy szakajtót, és előttem az asztalra önti a tartalmát, egy egész szakajtó órát. - Válogassa ki a magáét! - szólt, és várta az eredményt. Az enyém nem volt benne. Kérdésére elmondom, hogy egy Doxa zsebóra volt.20 Ő is válogat, és előkerít egy hasonló Doxa órát. Hiába tiltakozom, hogy nem ezt, hanem a saját, bérmálási ajándékul kapott emlékemet szeretném viszszakapni. - Óra-óra, Doxa-Doxa! Fogja, legalább lesz órája, ha nem is az, és itt van még egy, ezt is vigye! Tiltakozásomra csak megjegyzi: -Jó lesz az magának, ha még egyszer ilyen helyzetbe kerül, legalább kiválthatja vele a Doxáját. A menet továbbment, a századossal többé nem találkoztam. Szekszárdon nem kaptunk szállást, bár már sötét volt. Aztán a megvadult őrség lármája közepette továbbtereltek bennünket, és még jó néhány kilométer megtétele után Várdombra érkeztünk.21 Az útról letérve egy kb. 2 km-re lévő gazdasági raktárba tereltek bennünket, aminek a földszintje és az emeletek is tele voltak seprűnek való cirokkal. Bebújtunk a cirok közé, gondolva, hogy így betakarva felmelegszünk. Tévedtünk. Az útközben pacallá ázott cipőm a lábamon kőkeménnyé fagyott. Újra sorakozó a szokásos tortúrákkal. Keménnyé fagyott cipőmben a lábam mintha kalodába lett volna zárva, bokában sehogyan sem akart hajlani, csak botorkálni tudtam. A raktártól a főútig kb. másfél km távolság volt. Ezen az úton sorakoztatták fel a mintegy háromezer „fácánt”. Ezt meg kell magyarázni! Az út során egy alkalommal egy bámészkodó azt kiáltja: - Maguk foglyok? - Naná, fácánok! - volt a keserű humorú válasz. Tehát ott állt a háromezer fácán, és kihirdették, hogy az útról lelépni semmi körülmények között és semmi szükségből sem szabad, mert a kiadott parancs szerint a kilépőt azonnal lelövik. Nagyon sokáig állt a sor, mert időbe tellett, míg a hatalmas raktárban felhalmozott cirokszárak között végigkutatták a helyiségeket, hogy nem maradt-e vissza valaki a sűrűségben elbújva. A főút és bekötőút kereszteződésében egy öreg orosz állt őrségben egy első világháborúból származó hosszú puskával és a ráütött hosszú szuronnyal, tréfás katonai nyelven dióverővel.22 Onnan figyelte a sorokat. Egyszer ész33
