Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

múlva orosz kíséret mellett újra a városban voltak, és kísérték őket valahova. Köztük volt Bajáról Komlósi Jancsi. Később még összehozott vele a sors. Még karácsony második napján a Buda felé elcsörömpölt áradat után visszamentem a hivatali szobámba, és úgy ebéd utáni időben egyszer csak megjelenik egy kis szurtos, davajos fiatal kölyök „davaj pisztol!” felszólítás­sal. Odaadtam neki az előzőekben említett kis játék pisztolyt. Felragyogott a szeme, bedugta a zsebébe, és távozott. Azután rám sem nézett senki, amíg néhány nap múlva az embereim el nem jöttek értem. Úgy gondolom, bejelentés is érkezhetett a lakosok részéről, mert az oro­szok visszamaradt német katonákat is előkerítettek. Tragikus volt, ahogy kihozták őket a rejtekhelyükről, és a helyszínen tarkón lőtték őket. Jó néhány mellett masíroztunk el, amíg a mosókonyhába értünk. Nem volt elég, hogy lelőtték a szerencsétleneket, de mindjárt ki is rabolták őket, ér­tékeiket elvették, a feleslegeket mellettük elszórták. Szörnyű látvány volt, ahogy a szerencsétlen áldozat mellén szétteregették szerettei fényképeit, üres tárcáját... Kezdődik a hadifogság Tehát davajok kíséretében és az ígéretes szabadulóírás reményében meg­érkeztünk az említett mosókonyhába. Bíztatásra magammal vittem a leg­szükségesebbeket, fehérneműt, mosdószereket, még a szolgálat során hasz­nált térképvázlatokat tartalmazó füzetet és feljegyzéseket is. A mosókonyhában három napig ránk sem nézett senki, sőt egyre csak szaporodtunk. Végül dörömböléssel sikerült az ajtót őrző hosszú flintás muzsikot8 rábírni, hogy a parancsnok elé vezessen. Először az ígéretére hi­vatkoztam, és arra, hogy napok óta étlen-szomjan vagyunk, már ülni is alig lehet a felszaporodott tömegben. Egy magyarul és valahogyan oroszul is gagyogó ruszin legény került elő tolmácsnak. Azt kérdi, hogy tudok-e élel­met szerezni? Vállaltam. Öreg muzsikok kíséretében néhányunkat elenged­tek. Az elnéptelenedett utászlaktanya9 raktárába vezettem a társaságot, ahol szerencsére rengeteg konzervet találtunk, kb. V2 kilós dobozokban. Nem tudom, valóságosan-e, vagy csak az éhség miatt, de nagyon ízlett a társa­ságnak. Persze az oroszok is kivették a részüket. Volt azonban elég, ha jól emlékszem két vagy három szákot töltöttünk meg a dobozokkal. Újabb dörömbölésre került sor, míg végre fogadott a mindenható pa­rancsnok, azt hiszem szerzsant rendfokozattal.10 Ebből már következtet­ni lehetett, hogy nem sok hatalma lehet szabadon bocsátásunk ügyében. 27

Next

/
Thumbnails
Contents