Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Mágneses aknák keresése, hatástalanítása a Dunán
Amikor közöltem az elvonulást leállító parancsot, ismét kifakadt: - Hajónagy úr, bámulom a merészségét, de tudja, hogy a fejével játszik! Hogy gondolja a beavatkozást a fővezérség intézkedéseibe?! Egyébként köszönöm. Két nap múlva a fővezérség újabb kérdése: - Mi van a zászlóaljjal, és miért nem érkezett meg Szabadkára? Hatalmas káromkodás, ordítozás, hogy ki állította le az akciót? Azonnal végrehajtani a korábbi parancsot! Gyászos volt a biztos halálba indulás. A későbbi intézkedésekből következtettük, hogy a fővezérség megoszlott: kiugrás és nyilas pártiakra. Az ebből származó rivalizálás volt a sok kapkodó és egymásnak ellentmondó intézkedés oka. Néhány nap múlva az elvonult zászlóalj tagjainak elbeszéléséből most is bizonyítást nyert, hogy - mint előzőekben jeleztem - a parancsnok becsülettel vigyázott katonáira. Kelebia25 után megindultak Szabadka irányába. Távolról kapott figyelmeztető puskalövés után csatárláncba fejlődtek, és a szőlőtőkék között közeledtek a kapott puskatűz irányába. A parancsnok mindvégig állva, fedezék keresése nélkül, kigombolt köpenyben és fegyver nélkül, egy szál vesszővel irányította az előnyomulást a mind sűrűbben érkező és süvítő lövedékek ellenére. Amikor már golyószóró- és géppuskatüzet kaptak, megállapította, hogy a túlerővel szemben kilátástalan a további előnyomulás. Ezért visszavonulást rendelt el. Tudomásom szerint később a Balaton környékén kaptak újabb bevetési parancsot.26 Az előző napokban végeláthatatlan sorokban vonultak a bajai híd irányába a Bácskából menekülők lóval, traktorral vontatott kocsikon, gyalogosan öregeket, gyerekeket támogatva, csomagokat cipelve. Egy nap képét nem tudom elfelejteni. A menetet egész éjjel zápor áztatta. Reggelre kitisztult az ég, és melegítőén kezdett sütni a nap. Bátaszék és Szekszárd között az útszéli eperfák között kifeszített köteleken szárítgatták az agyonázott ruhákat, takarókat, és az árokszélen melengették didergő tagjaikat.27 Elvonulásuk után az útszélen végig elhagyott, törött kerekű kocsi, üzemképtelenné vált traktor, cipelni már nem bírt láda, táska, batyu sorakozott. Időközben a szovjet csapatok átkeltek a Dunán, és Pécs, Szekszárd felé közeledtek.28 Parancsnokságunkat Dunaföldvárról Budapestre, az óbudai folyamőr laktanyába helyezték át. Költözésünk alatt rendelték el az eskütételt Szálasi nemzetmentő vezérre.29 Mire Budapestre értünk, az aktus már befejeződött, így ebből mi kimaradtunk. Nem tudom, hány alakulat kerülte el rajtunk kívül ezt a „felemelő” kötelezettséget. Óbudára beérve az átállás nyomán általános bizonytalanság volt az egész vonalon. Letargia és nyilas hősködés! Nincs hova igazodni. Hőstettként 18
