Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Mágneses aknák keresése, hatástalanítása a Dunán

A repülőgépek sebessége és mágneseinek térerőssége, valamint az aknák tekercseinek ellenállása miatt gyakran nem hozta meg a kívánt eredményt.

Ezek mellett tovább folytak a kísérletek, és szeptemberre megépítettek fából egy kb. 10 m hosszú, tengeralattjáróra emlékeztető szerkezetet. Ebben helyezték el a mágneses robbantást indikáló szerkezetet. Demagnetizált motoros hajóval vontatták az aknamezők fölött ezt a robbantó készséget, amelybe a szükséges áramot a vontatóról vezették át.

Időközben az amerikaiak is tudomást szereztek az itt folyó elhárítási módszerek fejlesztéséről.8 Az aknákba kondenzátorokat szereltek, és ennek feltöltődési ideje hatástalanította a felettük áthaladó repülő, majd a vontatott robbantó készülék sebességéből származó előnyöket. Nincs tudomásom, vagy nem emlékszem, hogy ezek a kísérletek eredménnyel jártak volna.

Az aknák továbbra is lassú menetben haladó, nagy mágneses erőt képviselő hajók vagy keresők esetében aktivizálódtak. Részünkre továbbra is maradt a naponkénti próbálkozás a primitívnek tetsző mágnesrudas szerkezettel.

Magam két sikeres robbantás szemtanúja voltam. Az egyik Dunaszentbenedek térségében történt, a másik nekem sikerült a fajszi hajóállomásnál.9 A vontatóladikban ülőkre nem volt veszélyes, de különös élmény volt egy mély morajlás mellett toronymagasságba emelkedett, majd önmagába viszszaomló vízoszlop látványa.

Természetesen a robbantási kísérletek miatt a hajóforgalom nem állhatott le. Minden önjáró hajót, illetve kapitányát térképvázlattal eligazítottunk, feltüntetve az úszókkal megjelölt aknák fekvését, és berajzolva a követendő hajózóutat. Segítő szándékunk nem mindig járt eredménnyel. Néha tudatos félrevezetésnek tartották, vagy éppen hozzá nem értő tudálékosságnak. Sokszor néztük a hajmeresztő manővert, amikor az eligazítás ellenére a veszélyes zónát választották. Szerencséjük volt, ha nem arra a napra volt élesre állítva az alájuk került akna. Természetesen ebből arra következtettek, hogy téves volt az eligazítás.

Sajnos a kiszámíthatatlan aknák áldozatokat is követeltek. Előfordult, hogy a figyelmeztetés ellenére az akna fölött akartak haladni. A vontató örült, hogy áthaladt, s csak akkor következett be a pánik, amikor a vonta uszályai közül robbant fel valamelyik ugyanazon az úton. Előfordult, hogy önjáró hajók konvojban haladtak. Az eligazítás ellenére vakon követték egymást, különösen, ha látták, hogy az élen járó sikeresen átjutott a tiltott, illetve veszélyes zónán. Természetesen érthetetlennek tartották, hogy a sorból a második vagy a harmadik hajó járt szerencsétlenül.

14