Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Mindketten levetettük a kabátunkat, és trikóra vetkezve hozzáláttunk körhintabérletünk üzemeltetéséhez. Maróti volt a kikiáltó, én pedig a verklit nyekergettem. Maróti délceg, szép szál legény volt, ékes szavakkal csábította a leggyöngébb kinézésű falusi vászoncselédeket is.- Tessék beszállni szép kisasszony! Egy forduló csak 4 fillér. Kiváló élvezet! Tessék csak erre, erre... Nem volt olyan „szép kisasszony” aki Maróti barátom csábító szavának ellen tudott volna állni. És ahol lányok vannak, hamarosan megjelennek a legények is. Vállalkozásunk remekül „bevágott”, a körhintaüzlet erősen föllendült. Én mint pénztáros alig győztem a réz kétfilléreseket gyűjteni. Aztán megindult vígan a körhinta, én pedig frissen forgattam a verklit. A körhintás csak a száját tátotta a csodálkozástól. Délre már a falu nyaralói között is elterjedt a hír, hogy a két bolond művész: Maróti és Teles mit művelnek. Ezt a heccet meg kellett nézni. Kijött „az úri” közönség is. Maróti az ismerős hölgyeket nagy örömkitöréssel és bókokkal fogadta, és invitálta egy kis körhintázásra. Mindnek segített a beszállásnál, és nem fukarkodott egy-egy baráti öleléssel vagy simogatással, amit azok nagy visongással nyugtáztak. Most már a nőkkel 10 és 20 filléresek is bőven hullottak a sapkámba, a szegény ringlispieles nagy bánatára, aki nem győzött panaszkodni, hogy tönkre tettük, megfosztottuk a mai nagy forgalom bevételétől. Hogy megnyugtassuk, felfogadtuk a vállalathoz verklisnek, mert én már nem bírtam szusszal a kurbli forgatását, és most már Gézával közösen „segítettünk” a szép nemnek a beszállásnál. Csak napszállta felé, mikor Marótiné és Annus is kijöttek a mulatságra, hagytuk abba a nagy heccet. A bevételt persze egész összegében átadtuk a ringlispiel boldog gazdájának. Ha valaki találkozott élete folyamán a mondással, hogy „egyszer volt Zebegényben vidám vásár”, hát tudja meg, hogy - erre az esetre vonatkozott. Tudom, hogy sokan csodálkozni fognak, hogy „komoly művészek” ilyen gyerekes tréfákon derüljenek, és még nagyobb lesz a csodálkozásuk, ha bevallom, hogy még ma, öreg fejjel is szívesen gondolok vissza ezekre az időkre. Igaz, ma már én sem forgatnám a verklit a körhintázók részére, de nem azért, mintha az nekem derogálna, hanem inkább sóhajtva egyet Kiss Józseffel: „Hol az a tűz? Mi lett a rőzselángból? Nekem elhamvadt - talán másnak ég.”206 És miután nem vagyok hivatásos író, megengedhetem magamnak, hogy mentségemre és magyarázatul elmondjam most egy kis esetemet, ami mintegy 30 évvel a zebegényi kalandunk után történt. Megismerkedtem és elbeszélgettem Surányi Miklóssal,207 a Horthy-időknek 206 Kiss József Tüzek c. verséből. 207 Surányi Miklós (1881-1936) író. A két világháború közti időszak népszerű regényírója. Az Egyedül vagyunk c. regénye Széchenyi Istvánról különösen népszerű volt. 131
