Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
Merk Zsuzsa: Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói
ne rá válaszolni. Talán harmadik felesége, Glücksthal Irén vitte magával, amikor 1956-ban rokonaihoz Angliába költözött, s itt a művész fiának, Máténak adta. Azt tudjuk, hogy Teles Máté őrizte a visszaemlékezéseket, amit bizonyít egy levél, amit a Dale & Newbery ügyvédi iroda írt a bajai múzeumnak 1966. január 31-én. „Kliensünk [Teles Máté] birtokában volt egy napló, amit elhunyt édesapja kézzel írt, amit engedélye nélkül elvittek a lakásáról. [.,.] A napló feljegyzéseket tartalmazott, melyeket Teles Ede írt, s melyek a gyermekkorától haláláig terjedő időszakot ölelték át.” A Teles Máté tulajdonában volt „napló” szerint apja szinte a haláláig írta visszaemlékezéseit. Sajnos kézírásával csak töredékek maradtak ránk. Az ügyvédi irodával történt további levelezésből nem derült ki, mi is lett a visszaemlékezéseket tartalmazó könyvecske sorsa. Lehet, hogy meglett, s ezek után került Svédországban letelepedett testvéréhez, Ádámhoz, aki leányának, Susanne-nek adhatta. A harmadik, gépiratos változatot Teles András (Arnold) ajándékozta a bajai múzeumnak. Kisebb javításokkal ugyanúgy tartalmazza a bécsi évekig tartó időt, mint az előző kettő, de egészen 1947-ig követhetjük a történéseket. Már nem tudhatjuk meg, mennyi ebből a művész által írt visszaemlékezés, s mennyi a testvér elbeszélések és dokumentumok alapján összeállított, az 1960-as években első személyben megírt szövege. Többször éreztük úgy, hogy a kommentárok egy új korszak, új rendszere követelményeinek megfelelő gondolatot és szóhasználatot követ. A csak gépiratban meglévő szöveg közlését mégis fontosnak tartjuk, hiszen Teles András állt legközelebb a művészhez, s érzéseit, gondolatait talán hűen közvetíti. Az 1966-ban A bajai Türr István Múzeum Kiadványai 14. sorozatban megjelent kis füzet, amit Teles András és Solymos Ede írt, röviden összefoglalja a három változatban meglévő visszaemlékezéseket. Nevezzük „svédországinak” azt a visszaemlékezést - amit alapszövegnek tekintettünk -, amelyben dőlt szedéssel jelöltük az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének anyagában lévő lapokon olvasható többletszöveget (46-60. oldalak). Ezen kívül a jegyzetekben is feltüntettük, hogy a többféle változatot a gépiratossal hol fésültük össze. Mellékletben olvashatják Teles Ede három útinaplóját (1926, 1929, 1930), melyek az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének kézirattárában találhatók. A kis alakú kockás jegyzetfüzetekben lévő rövid feljegyzések közlését azért tartottuk fontosnak, mert bepillantást engednek a művész ízlésvilágába, művészi értékrendjébe. A visszaemlékezésekben és útinaplókban szereplő képzőművészekről egy kislexikont állítottunk össze, ugyanis - különösen az útinaplókban -, ha lábjegyzetben adjuk meg az említett művész életrajzának és munkásságának legfontosabb adatait, az szétfeszítette volna az olvasó számára a művész gondolatainak és a jegyzeteknek arányát, olvashatóságát. A szövegek közlésekor csak a központozás, valamint az egybe- és különírás 24
