Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

nem a lelket, és pótolták némileg azt a kiesést, ami művészi elfoglaltságomban jelentkezett.

Közben a Képzőművészeti Társulat igyekezett újra felvenni a háború következtében megszakadt nemzetközi művészi kapcsolatokat, és 1924-ben már a magyar képzőművészek újból megjelentek a világháború után rendezett első Velencei Biennálén, melynek magyar pavilonját annak idején Maróti Géza barátom építette.

Ezen a kiállításon én is részt vettem néhány újabb és több régi plakettemmel, valamint a Toronyépítővel és még egy-két kisebb művemmel.

Egyébként semmi komolyabb új munkám nem volt, egy síremlékre készült nagyobb domborművön kívül, mely egy tógás ifjú férfit ábrázolt, aki a legnyugvó nap felé indul, miközben egy fiatal nő hozzásimulva visszatartani próbálja. Ezt a síremléket báró Szalay Gábor fiatalon elhunyt fia,371 Berzeviczy Albert unokája emlékének megörökítésére készítettem, de ezzel megbízásaim ki is merültek, s újakra számítani az adott gazdasági körülmények között nem is lehetett.

Pénzünk teljesen elértéktelenedett, az egész ország részvényekben spekulált. Nekem, a Pali fiam által évekkel előbb küldött egy darab részvényen kívül más részvényem sosem volt; engem még Nagyatádi Szabó kisgazda miniszternek372 a parlamentben elhangzott biztatása se bírt rá, hogy egyetlen részvényt is vegyek. Annak idején büszke voltam erre az állhatatosságomra, ma már tudom, hogy csak a közgazdaságban való teljes járatlanság volt. Senkinek se használtam, csak magamnak ártottam vele.

De ezek az idők adták a gondolatot egy nagyobb magasrelief kompozíciómhoz, melynek Az aranyborjú címet adtam. Ezen egy idősebb meztelen férfi fiatal lányok kezét fogva lejt táncot Az aranyborjú, a Mammon előtt. Szobrommal ezt a kort akartam jellemezni és megbélyegezni, mely megmámorosodott a pénz varázserejétől, és azt tisztelte istenének. E művemet márványban kiviteleztem, és azt - természetesen - egy ilyen tőzsdemilliomos vásárolta meg.

1926-ban azután bekövetkezett az új pénz: a pengő bevezetése, és pénzünk boszorkánytáncát most a stabilitás és nagy pénzszűke követte, amit megint elsősorban mi művészek éreztünk meg.

Szerencsémre az Aurora Társaságban megismerkedtem Hegedűs Kálmán jászkiséri földbirtokossal, akinek révén megbízást kaptam egy világháborús hősi emlékműre, így hosszú évek után megint volt munkám. Meg is csináltam ezt az emlékművet, mely egy halott katonát megkoszorúzó Hungáriát ábrázol.373

371 Szalay Gábor, báró (1878-1956) államtitkár, posta-vezérigazgató. Igazgatósága alatt építették ki a lakihegyi rádióadót, a fontosabb vidéki adóállomásokat. Szorgalmazta a Bélyegmúzeum megalapítását (1930) és egy Postamúzeum felállítását.

372 Nagyatádi Szabó István (1863-1924) politikus. A Gazdapárt, később az Országos Kisgazdapárt, majd az Egyesült Kisgazda és Földműves Párt elnöke. 1919 és 1924 között több kormányban miniszter, ill. tárca nélküli miniszter (népgazdasági, közélelmezési, kisgazdaügyi, földművelésügyi). Nevéhez fűződik az 1920. évi XXXVI. te. mely szűk keretek között hajtott végre földosztást (Nagyatádi-féle földreform).

373 A szobrot 1930-ban állították fel. (A talapzat Kotál Henrik építész tervei alapján készült.

204