Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
én, és csak véletlen, hogy Pesten énrólam hallottak, s nekem szavazták meg a támogatást tanulmányaim tartamára. Ajánlottam, hogy tekintsük ezt az összeget közösnek, vagy ha jobban tetszik neki, tekintse az ő részét kölcsönnek - egyik javaslatomba sem ment bele. Hiába, Schuster Ferenc, a nazarénus kovács fia nálam is büszkébb és önfejűbb volt. Szomorúan kellett tőle elbúcsúznom, de azért megígértük egymásnak, hogy barátságunkat változatlanul fenntartjuk. Ezt a fogadalmunkat meg is tartottuk, de később is csak arra tudtam rávenni, hogyha nagyon meg volt szorulva, tőlem egy néhány forintos kölcsönt elfogadjon, de azokat - mihelyt valahogy pénzhez jutott - mindig kínos pontossággal megfizette. Az Akadémián munkámat új lendülettel folytattam. Hogyne, hiszen megszabadultam legkínzóbb anyagi gondjaimtól, és ha egy-egy adódó mellékkeresetet most is szívesen vállaltam, már nem kellett időm nagy részét - sokszor tanulmányaim rovására is - munkakereséssel tölteni. Új életmódom abban is megnyilvánult, hogy újból gyakrabban voltam együtt íróbarátaimmal, és az ő hatásuk alatt kezdtem kissé civilizálódni, már ami külsőmet és ruházkodásomat illette. így barátaim révén néha meghívást kaptam egyegy lányos házba is, ahol zongorakíséret mellett még táncra is kerekedtünk, s így lassacskán belőlem, a kisvárosi vadócból szobatiszta, sőt szalonképes művésznövendék lett. Az 1892. év farsangján az Akadémia „Böse Buben Ball” jelszóval nagy táncmulatságot rendezett, amire az egész növendéksereg nagy kedvvel és ezer ötlettel készült.84 Nekem bizarr ötletem támadt. Rövidnadrágot, zoknit és gyerektrikót vettem magamra, a nadrágomra hátul egy piros rongydarabot varrtam, ami mintha az ingem csücske volna, zászlóként lógott utánam. Tizenkilenc éves, kis növésű, keskenyvállú legény voltam, bajusznak, szakállnak még nyoma sem mutatkozott arcomon, úgyhogy nem is nagyon kellett erőlködnöm, hogy 12-13 éves gyereknek nézzek ki. Megjelenésem nagy derültséget keltett, amitől vérszemet és egy új ötletet kaptam, és elkezdtem a megjelent idősebb hölgyek között a mamámat keresni. A hölgyek jó képet vágtak a tréfához, mindenkinek volt egy kedves szava, kérdése, bátorítása hozzám. De én, miután a „mamámat” nem találtam, végre is keserves sírásba kezdtem, majd a körülállók nagy derültségére odaborultam egy kedves képű, molett hölgynek a dús kebleire, átöleltem, és a nyakába belezokogtam: Mama, mama! Választásomban nem tévedtem, nem sértődött meg, hanem kedvesen megsimogatta az arcom, letörölte a könnyeimet, leültetett maga mellé, és kérdezgetni kezdett az igazi anyám és a munkásságom felől. Rövid idő alatt nagyon megbarátkoztunk, és csak akkor jöttem zavarba, mikor egy feltűnően szép, velem körülbelül egykorú fiatal lány jött új ismerősömhöz, aki neki, mint új, fogadott testvérét mutatott be. A barna szépség, akit Editnek hívtak, tehát kicsit druszám volt, ugyanoly ked-84 Böse Buben Ball: Komisz Fickók Mulatsága (bálja). Táncos, vidám farsangi bál. 64
