Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
Hugo von Hofmannsthal,73 Beer-Hofmann etc.74 75 Mikor közelebbi ismeretségbe kerültem Schnitzlerrel, megkérdeztem tőle, miért pont engemet mutattatott be magának: „Azt látni kellett, hogy minő önérzettel járt-kelt az a fiatal, kopott kisfiú jóval idősebb kollégái között, és ezek mily respektussal adtak neki szabad utat." Schnitzler feleletén magam is mosolyogtam, mulattam azon, mert én nem vettem észre önérzettől túltengő viselkedésemet. Az írók társaságát nagyon szerettem. Szellemesen csevegtek, tudtak a szavakkal bánni. Egyszer valamelyikük rosszul mesélt el egy anekdotát. Rögtön elnevezték Anekdot Schündernek, Anektotengrdbernek, majd Schnitzler rájuk szólt: Hört auf ich bin schon anek-tot!75 Ez a kedves bohém társaság felosztotta Bécset tagjai közt. Senki sem írhatott a másik kerületéről. Egy ízben én vittem a szót, arról beszéltem, hogy tegnap éjjel a tölthold sütött a Carlskirche mögött, és mily mágikusan szép volt az, ami elém tárult. Erre valaki pulykavörösen rámripakodott: - Csönd! Az én kerületem! - Én nem írok - mondtam. A társaság ki nem mondott feje, dr. Schnitzler volt, de vele együtt mindenki Hofmannsthalról, mint a fiatal Goethéről beszélt. (Később Hofmannsthallal megismerkedtem Schnitzlerék révén, de akkor már Zumbusch tanár mesteriskolájának növendéke voltam. 1892-ben készítettem Hofmannsthalról egy dombormű-arcképet is, melyet édesanyja vett át. Nem tudom, létezik-e még e munkám.) Sok szép estét töltöttem Ausztria jövő íróival. Schnitzler és Hofmannsthal egyegy fiatal kori művüket dedikációval ajándékozták nekem. Ezen műveket később Péter fiamnak ajándékoztam, mert ő állt legközelebb az irodalomhoz.76 Én akkor még elég rosszul beszéltem németül, amellett még erős magyar hangsúllyal. Ez mulattatta a társaságot, és szerettek. Ha elmaradtam, hívtak. Egy ízben Salten és Schnitzler azt az ajánlatot tették, hogy frakkot csináltatnak nekem, mert estélyekre is szeretnének elvinni. Én frakkos társaságot sohse láttam, kijelentettem, hogy ilyen ruhát én soha sem veszek fel, mert az német viselet. Magyar ily pojácaságra nem kapható.77 A kompozíció-gyakorlatok folytak tovább. Míg a második évben nem volt ezen a téren sikerem, a harmadik évben kezdtem a díjakat egymás után zsebre vágni. 73 Hofmannstahl, Hugo von (1874-1929) osztrák költő, drámaíró, elbeszélő. Richard Straussszal megteremtették a zenés színház új formáját. Jelentős szerepet játszott a Salzburgi Ünnepi Játékok létrejöttében. Az osztrák nemzeti klasszikusok sorában tartják számon. 74 Beer-Hofmann, Richard (1866-1945) osztrák író, költő, Hoffmannsthal és Schnitzler barátja. Fő műve a Dávid király története c. verses tragédia. A fasizmus elől 1938-ban Svájcba, majd az USA- ba emigrált, New York-ban halt meg. 75 Magyarul nehezen visszaadható szójáték, mely a német die Anekdot utolsó szótagjára és a tot (halott, döglött) szóra épül. Anekdot Schänder: anekdota-gyalázó; Anektotengräber: az anekdota sírásója. - Hört auf, ich bin schon Anek-tot!: Hagyjátok abba, én már egy anekdota-halott vagyok! 76 Teles Péter (1911-1965) Teles Ede második házasságából született fia. A 8 Órai Újság tudósítójaként került az 1940-es évek elején Svédországba, majd Londonban telepedett le. 77 „Magyar ember ilyen pojácaságra nem kapható” mondattal zárul Teles Ede visszaemlékezéseinek általa tisztázott, másolt része, mely ma Svédországban, Susanne Teles tulajdonában van. (Susanne Teles a művész unokája, második házasságából született Ádám fia gyermeke.) 59
