Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
elégedve, mert sovány voltam ugyan, de aránylag nagyot nőttem. Két centiméterrel voltam magasabb édesapámnál. (Nem is nőttem tovább.) Otthon tartózkodásom idejében postán jött meg az Akadémia értesítése, hogy évi 90 forint ösztöndíjat kaptam. Meglátogattam Balás Imre volt tanáromat és pártfogómat. Beszélgetés közben megmutattam neki az Akadémia dekrétumát, hogy ösztöndíjas lettem. A kedves öregúr nagyon örült, kölcsön kérte tőlem a dekrétumot, hogy megmutathassa volt rajztanáromnak, aki pár év előtt karácsonykor megbuktatott. (Talán az év végén is megbuktatott volna, ha nem áll mellém Balás.) Ezt az elégtételt megszereztem neki. Soha többé nem láttam, mert röviddel ezután meghalt. Mindig szeretettel gondolok reá. Természetesen fölkerestem Sauer bácsit, Kőszegit és Bulyovcsicsot is, kikkel kellemes órákat töltöttem. Együtt kovácsoltuk a jövő terveit. Egyébként furcsán hatott rám Szabadka. A bécsi nagy arányok után szinte földbe süllyedt, és minden oly apró volt. Ezt későbbi látogatásaim alatt már nem éreztem. Visszatérve Bécsbe, szorgalmasan dolgoztam tovább. Ösztöndíjam első felét felvehettem, 45 forintot. Soha még ennyi pénzem nem volt! Nem is mertem megtartani, hanem nagyobb részét hazaküldtem, és én folytattam nélkülözésteljes életemet ott, ahol abbahagytam. Szüleim örültek a pénznek, mert szükségük volt rá, no meg úgy is vélték, hogy nem jó, ha a fiatal gyereknek sok a pénze. A pénz korrumpálja a fiatalokat. A természet után végzett tanulmányok közben kezdtek szemeim kinyílni. Az antik fejek már érdekeltek, és szabadidőmben kezdtem önként antikot másolni, hogy kiköszörüljem a múlt évi csorbát. Mikor az egyik fejjel elkészültem, megmutattam Hellmernek. Hosszan nézte és alaposan. Egy megjegyzést sem tett, csak azt mondta: „Öntesse le!" Nagyon boldoggá tett az a tudat, hogy múlt évi csetlésem-botlásom megbocsáttatott. Nem is tartom helyesnek, hogy a kezdőkkel antikot másoltatnak. Az antik megértéséhez a természet ismerete szükséges. Akkortájban a Margareten kerület külső szélén laktam egy munkáscsaládnál a konyhában. A lakás olcsó volt. Háziasszonyom egy hórihorgas sovány nő, férje egy apró, kecskeszakállas gyári munkás, mérges emberke. Volt két apró gyerekük és egy kutyájuk. A gyerekekkel az asszony, a kutyával a férj törődött. Az asszonyt és a gyerekeket a férj utálta; utódait sohse nevezte másként, mint: „Das da’N Az asszony pedig gyűlölte férjét, és még jobban a dédelgetett kutyát. Sokat civakodtak, verekedtek, sokszor kellett éjjel az ágyból kiugranom, hogy az egyik vagy másik segítség után kiáltozó életét mentsem. Olcsó volt a lakás, de meguntam, és összeköltöztem egy fehértemplomi német fiúval, Franz Schusterrel, ki az Akadémia festőiskolájának második tanfolyamába járt. Az is szegény volt, ha nem is annyira, mint én, és így együtt, jókedvűen viseltük sorsunkat. Schuster nagy színházkedvelő volt, ha csak tehette, látogatta az 67 67 Das da: Ezek (ezek itt) 56
