Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
dik tanfolyamba!” Kollégám dombormívű arcképét pedig az Akadémia költségén gipszbe öntette. Túláradó boldogsággal mentem át a természet után dolgozók közé. Ez két héttel az iskolaév befejezése előtt történt. Két teremben két fejmodell ült. Az első héten elvégeztem az egyik, a második héten a másik fejet - domborműben. Hellmer mindkét munkámat gipszbe öntette az év végi iskolai kiállítás részére, és így én lettem egy csapásra egyik legjobb tanítványa. Mielőtt megkezdődött volna a nyári szünet, hivatott és meghagyta, hogy legalább két vizsgát tegyek le, akkor a jövő iskolaévben az Akadémiától ösztöndíjat fogok kapni. Amilyen megtisztelő és örvendetes volt a megígért ösztöndíj, épp oly nehézségek elé állított. Csupán az anatómiai vizsgára voltam felkészülve, semmi egyébre, mert délutánonként a létfenntartásomhoz szükséges pénz megszerzéséhez kellett látnom, tehát előadásokat nem hallgathattam. Az anatómiával - mert azt nagyon fontosnak véltem - kivételt tettem, az előadásokra jártam. így az anatómiai vizsgát letettem; az se ment könnyen, mert nyelvileg németül nehezen tudtam magam kifejezni. Az eredmény elégséges volt.62 A perspektívavizsga előtt visszaléptem azzal, hogy ősszel fogok jelentkezni. Hellmertől is kértem bizonyítványt. Antik másolásból genügend-et, természet utáni mintázásból sehr gut-ot kaptam, a fordítottját kollégáim bizonyítványainak.63 A szünidő alatt Bécsben maradtam. Nem volt a hazautazáshoz és visszajövetelhez pénzem, azonkívül a perspektívavizsgára kellett készülnöm, és tanításomat egy festő barátom vállalta. Neki bőséges jegyzetei voltak. A szünidő alatt az akadémiai segélyzőegylet nem funktionált, nyáron von Hofmann is elutazott, megkezdődött tehát a nagyszabású koplalás korszaka. Egy ízben, több napi éhezés után egy modellkészítő cukrászhoz kerültem, ki megrendelt nálam egy krampuszfejet. Megmagyarázta, hogy úgy kell elkészítenem, hogy a formát, melyből kipréselik, két darabból lehessen előállítani. Mindjárt hozzáfogtam a munkához. Az asztalon, melynél ültem, rakásszámra feküdt a különféle színű papírba csomagolt szaloncukor. A cukrász megkínált, kóstoljak belőle. Szemem szikrázott az éhségtől, féltem, hogy mohóságom elárulja állapotomat, tehát meg se kóstoltam a kínált cukrot. Állhatatos maradtam egész délelőtt. Kezemben tartottam a krampuszfejet, és szorgalmasan dolgoztam. Krampuszom nevetve nyújtotta ki a nyelvét, mintha csak engem gúnyolt volna, mert ott éhezem a cukorrakások előtt. Delet harangoztak. Fölkeltem, és elmentem „ebédelni” Egy óra hosszat kószáltam, hogy az időt valamiképp agyonüssem, majd visszatértem krampuszomhoz. Délután Vi 4-4 óra tájban befejeztem művem. A cukrász meg volt elégedve, felírta nevemet és címemet, és ami a legfontosabb - ha sokallta is -, kifizette kívánt munkadíjamat, öt forintot. Kevés boldogabb ember volt a világon, mint 62 Az anatómiai vizsgáról szóló bizonyítványt 1889. július 8-án állították ki, „genügend” - elégséges érdemjeggyel. - Türr István Múzeum, ltsz 58.401.9.40.16. 63 Sehr gut: Nagyon jó. 53
