Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései

Beiratkoztam a fővárosi iparrajziskolába,44 a többi budapesti szobrászinassal együtt. Hetenkint egy este jártunk oda és vasárnap délelőtt. Mintáztunk egyszerű, dekoratív motívumokat, leveleket, snörkliket este, gázvilágítás mellett. Tanárunk, Vasadi Ferenc igen derék, rokonszenves úriember volt, kinek a stílusokról szóló fejtegetéseit nagy élvezettel hallgattam.45 Egy alkalommal megmondtam neki, hogy én „szobrászművész” szeretnék lenni, és ezért arra kérem, ne akantuszleveleket mintáztasson velem, hanem fejeket és egyéb figurális dolgokat. Én nem szeretek épület-dekorációkkal foglalkozni, azok untatnak, míg szobrászati stúdiumok nagyon érdekelnének. Vasadi mosolyogva hallgatott végig, és azt válaszolta, hogy a figurális szobrászat nagyon nehéz, nem ily fiatal gyereknek való. Nyilatkozata nagyon lehangolt, mert önbizalmam szinte határtalan volt, de nem tehettem semmit ellene. Az Iparrajziskolába épületszobrász-tanoncok jártak, ezek voltak kollégáim, ezek részére volt a tanítás menete beállítva, és így velem kivételezni nem lehetett. Amennyire később megszerettem a dekoratív szobrászatot, annyira ki nem állhattam ifjú koromban. Nem is tartottam művészetnek az ornamentika készítését, és kiábrándulva magyaráztam kollégáimnak, hogy én nem vagyok közéjük való. Vasadi azonban komolyan vette az ornamentikát. Szigorúan korrigált, és nyitogatta a szemünket. Nem vittem nála sokra, középszerű növendéke voltam.

Mesteremmel átköltöztem a Szövetség utcába, hol kétszobás lakása, és a lakás alatti pincében „műterme” volt. A szomszéd telken, a Kerepesi út sarkán leledzett a sírkőraktár.

Mesterem gyakran járhatott haza, én pedig több időt tölthettem a sírkőtelepen. Budapest akkortájt nagyon épült. Főnököm munka után nézett, és sikerült néha egy-egy épülő ház gipszdekorációja készítésére megbízást kapnia. Agyag került a műterembe. Néha mintázósegéd és gipszöntő került hozzánk. Láttam és tanultam egy-mást, minek később hasznát vehettem.

Az Entreprise des Pompes Funèbres telepén volt egy deszkakerítéssel elzárt hely, hol azt a faanyagot tartották, melyben külföldről érkezett sírkövek voltak csomagolva. Mesterem gyakran küldött fáért, melyet nekem kellett felaprítanom, hogy a háztartásban vagy a műteremben fűthessünk. Mindig szürkületkor kellett fát hoznom, sohase adta ide a kulcsot, hanem a kerítésen kellett bemásznom, a ládát vagy egyéb faanyagot ugyancsak a kerítésen kidobnom, utána kimásznom és hazacipelnem. Én párszor kértem már a kulcsot. Mesterem ilyenkor kotorászott a zsebében, de eredménytelenül, és végre megint csak a szokott módon hoztam a fát.

Egy őszi estén átdobtam a kerítésen valami nehezebb ládát, mely egy véletlenül arra járó lábát megütötte. Nagyot ordított, éktelenül káromkodott, és mikor ma-44 A Fővárosi Községi Iparrajziskola 1886-ban jött létre a Budai Rajziskola (1778) és a Pesti Rajziskola (1788) egyesítésével. À „Teltsch Ede szobrász tanoncz” részére kiállított bizonyítvány szerint „a fővárosi községi felső iparrajziskola mintázási tanfolyamát az 1886/7 évben vasárnap és este látogatta, és a következő osztályzatot nyert: Mintázásból elégséges. Kelt Budapest, 1887. junius hó 15-il< napján. Vasadi Ferenc szobrász-tanár”. Türr István Múzeum, Itsz.: 58.401.9.40.19.

45 Vasadi Ferenc (1848-1916) szobrász, az Iparrajziskola tanára. Díszítőszobrokat készített többek között a Parlament, a Vigadó, a Keleti pályaudvar épületére.

44