Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)
"…Éltem, és művész voltam". Telcs Ede visszaemlékezései
tanított - rajzolgattam. Egyszer hangulatomnak megfelelően a nőtlen Gróman özvegyét rajzoltam le, mint vén, bibircsókos nénét seprővel a kezében. Ráírtam: „Gróman tanár úr özvegye”. Ebben a rajzban összpontosult minden gyűlöletem a rossz pedagógus ellen. Tanulótársaim kézről-kézre adták, és általános vidámságot és megelégedést keltett az osztályban. Az egyik bunyevác fiú hangosan felkacagott, mikor a rajz hozzá érkezett, mire Gróman odaugrott, és kikapta a fiú kezéből. Nagyon megijedtem... A rajz nem volt aláírva, de Gróman ismerte szenvedélyemet, és én nem is tagadtam a szerzőséget. Elpüfölt, és tanári konferencia elé vitte az ügyet. Ki akart csapatni. Úgy látszik, kollégái sem szerették, mert a kalandot osztálykönyvi megrovással úsztam meg, de ígéretet kellett tennem, hogy ilyesmit többé nem teszek. Balás tanár úrban volt humor iránti érzék, úgy hallottam erősen védett. Kosztolányi tanár úr algebrából az év végén elbuktatott. Mindenki azt tanácsolta apámnak, hogy ismételjem meg a negyedik osztályt, ne tegyek pótvizsgát, hisz fiatal, kis növésű és gyenge vagyok. Apám így határozott, és én szívesen engedelmeskedtem. Mint ismétlőnek könnyű dolgom volt. Rajzolhattam, faraghattam, járhattam Sauer bácsihoz. Történt azonban valami, ami majdnem felborította jövendő terveimet. Polyákovics rajztanárunk nyugalomba vonult. Az új rajztanár, Markovics41 örökölte a régi tanár irántam való ellenszenvét. Ő sem szerette, és nem is művelte a figurális rajzot. Nem értett hozzá. Két hétig rajzolt a táblára egy beosztott téglányba egy emberi fejet profilban. Irtózatosan vesződött vele. Én mosolyogtam vergődésén. Pajtásaimnak szabadkézzel rajzoltam meg a sematikus fejet, ők csak utólag konstruálták hozzá a téglányt a beosztásokkal. Valamit észrevehetett rajztanárom, mert, hogy elvegye hencegő kedvemet, karácsonykor megbuktatott... Pajtásaim jelest és jót kaptak az általam játszva rögtönzött rajzokra. Ez az „elégtelen" kellemetlenül hatott édesapámra. Ö is tudta, hogy festő vagy szobrász akarok lenni, de rajztanárom lesújtó véleménye után kijelentette, hogy verjem ki fejemből az ábrándokat, hagyjam abba eddigi törekvéseimet, és készüljek valami komoly, reális pályára. Hiába mondtam én, hogy rajztanárom közönséges kontár, nem ért a rajzhoz, véleménye nem mérvadó, apám előtt ő volt és ő maradt a tekintély. Szüleim hallani sem akartak festészetről, szobrászatról. Sokat búsultam akkoriban, de makacsul fúrtam-faragtam és rajzoltam tovább. Édesapám magatartásának merevségét fokozta egy ismerősének, Róth aranymívesnek hozzászólása is. Ez az ember elmondta apámnak, hogy Raffael volt a világ leghíresebb festője, és annak ellenére ötven év előtt éhen halt Budapesten... Lehet, hogy Róth tréfált, lehet, hogy jóhiszeműen azt adta tovább, amit mástól hallott, de én megkeserültem Raffael éhen pusztulását. Apám hitt neki, hiszen az egyetlen festő, kit ismert, Sauer bácsi, aki pedig templom egere volt. Bizony 41 Markovits Sándor (Szabadka, 1854-Szabadka, 1899) képesítése szabadkézi és mértani rajz. Tanított: 1885-1899. - Hicsik Dóra, 2010. 41
