Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

térségét. Főleg portrékat festett (Kékruhás lány, 1641). Valószínűleg Frans Hals mellett - akinek stílusa jól felismerhető művein - dolgozott. Sokalakos, sokszor zsúfoltan szerkesztett nagyméretű csoportképeket is készített.

Verrocchio, Andrea del (1435-1488) firenzei reneszánsz szobrász, ötvös, festő. Eredeti nevén Andrea di Michele di Francesco de’ Cioni. Donatellótól és Giuliano di Verrocchiótól tanulta a mesterséget. Ez utóbbinak a nevét később hálából fel is vette. A legjelentősebbet a szobrászat terén alkotta. Az 1460-as 70-es években készítette a Cosimo de’Medici (1468), valamint a Pietro és Giovanni Medici síremléket (Firenze, San Lorenzo, 1469-72). Ezt követte a Dávid-szobor és a Krisztust és Szent Tamást ábrázoló nagy bronzcsoportja a firenzei Orsanmichele-templomon (1476-83). Colleoni zsoldosvezér velencei lovas szobrának elkészítésével 1479-ben bízták meg, amelyen éveket dolgozott, ércbeöntését azonban már nem élte meg.

Vlieger, Simon de (1601-1653) holland barokk festő, rajzoló. Főleg tengerképeket festett (.A tenger reggel, 1640-45), de tájképei, zsánerkompozíciói és portréi is fennmaradtak. A tájképfestészetben, eltávolodva Jan Porcellis monokróm stílusától, ezüstösebb tónusú műveket festett. A festmények mellett faliszőnyegeket, rézkarcokat és színes ólomüveg ablakokat is készített.

Watteau, Jean-Antoine (1684-1721) flamand származású, francia rokokó festő, rajzoló. Előszeretettel nyúlt a színház és a balett világához, talán a legismertebb féte galante-okat alkotó festő. Tanulmányait a színpadterveket is készítő Claude Gilotnál kezdte. Watteau nála szerette meg az olasz színházat és a commedia dell’arte karaktereket. Ezután Claude Adriannál tanult, megismerve Rubenset, akinek festészete szintén hatott Watteau-ra. Legismertebb művei az Indulás Cythera szigetéről (1717) és a Bohóc (Gilles, 1718-20).

Weyden, Rogier van der (1400-1464) németalföldi reneszánsz festő. Jan van Eyck mellett a legismertebb németalföldi reneszánsz mester. Stílusát meghatározta a reneszánsz északi mestereire jellemző részletrealizmus. A festés fortélyait Robert Campin mellett sajátította el, korai művein még erőteljesen érződik Campin hatása {Szent Lukács a Madonnát festi, 1435-40). Általában táblaképeket festett, de ismert néhány világi portréja is. Fő művei: a Mirafiores-oltár (1440 k.), a Columbaoltár (1445 k.) és a Middelburgi oltár {1445-48).

Wouters, Rik (1882-1916) belga szobrász, festő. Fiatal korában apja segédjeként bútorokat és festett faszobrokat készített. 1900-ban Brüsszelbe ment, hogy a brüsszeli akadémián tanuljon. Itt ismerte meg feleségét, festményei későbbi modelljét. 1907-ben felesége betegsége miatt vidéken, Bosvoorde-ban telepedett le. Ettől kezdve Wouters főként festéssel foglalkozott. Gyakran festett csendéleteket {Ebédlőasztal, 1908), tájképeket {Öreg diófa Malines-ban, 1912) és enteriőröket.

315