Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Maiano, Benedetto da (1442-1497) firenzei kora reneszánsz szobrász, építész. Habár elsősorban keresztény témájú műveket alkotott, ismertek portréi is (Pietro Mellini arcképe). Főleg márvány- és faszobrász, de terrakottákat is készített. Korai műve a faenzai katedrális ereklyetartója. Számos, mestere, Antonio Rossellino hatását mutató síremléke mellett (Filippo Strozzi síremléke) fő műve a firenzei Santa Croce szószéke (1480).

Manet, Édouard (1832-1883) francia festő, grafikus. Nem tartotta magát impresszionistának, ugyanakkor 1871 után Monet tanácsára a szabadban festett. Művészete kettősségekkel teli: bár bevallottan a régi mestereket követi (Raffaello, Tiziano, Goya, Velázquez), azonban modern témaválasztásával és az ingres-i szépségideáitól távol álló aktfelfogásával el is tér azoktól. Számos műve - mint a Raffaellót követő, de kora társadalmából is gúnyt űző (Tóba pisilő hölgy); korai képe a Reggeli a szabadban (1863), valamint a Tiziano Urbinói Vénusza alapján festett Olympia (1863) - hatalmas botrányt kavart. Színhasználatában, bár fontosnak tartotta a világos színeket, megőrizte a sötét árnyalatokat is. Későbbi, Goya-művek alapján készült, de azoktól igen eltérő híres művei a Kivégzés (Goya Május harmadika című képe alapján) és a Balkonon (Goya Két Maya az erkélyen képe alapján). 1873-tól stílusa az impresszionistákéhoz közeledett, világosabb és elevenebb színeket használt (Csónakosok). Utolsó, betegen festett képei igen személyes hangvételű naturalista alkotások (A Folies Bergère bárja, 1882).

Mantegna, Andrea (1431-1506) padovai reneszánsz festő. Főleg Padovában és Mantovában, de rövid ideig Veronában, Rómában és Firenzében is dolgozott. Francesco Squarcione tanítványa, aki révén alaposabban megismerte az ókori művészetet és Donatello szobrászatét. Első jelentős munkája a padovai Eremitani Ovetari kápolnájának Szent Jakab és Kristóf freskósorozata (1456), amely a mantovai Gonzaga család érdeklődését is felkeltette. Emellett ebben az időszakban oltárképeket is festett (a veronai San Zeno triptichonja, 1457-60). A Gonzaga család meghívására 1460-ban Mantovába költözött, ahol számos humanistát megismert, és a hercegek udvari festője lett. Mantovai periódusának fő műve a Palazzo Dúcaiéban lévő Camera degli Sposi freskódíszítése (1471-74), melynek merész rövidüléssel festett mennyezetképe az illuzionisztikus mennyezetfestészet egyik remekműve. Festményei közül a legismertebbek a Szent Sebestyén-képek és a Piéta (Milano, Brera, 1490 k.). Munkáit a szobrászi plasztikusság, valamint a perspektivikus rövidülés mesteri alkalmazása jellemzi.

Maris, Jacob (1837-1899) holland tájképfestő. A hágai iskola tagja, amely a barbizoni realizmust követő, viszonylag sötét színeket használó csoportosulás volt. Hágában, Antwerpenben, majd Párizsban tanult. Olajfestményeket, vízfestményeket és rajzokat is készített. Kezdetben még enteriőröket is festett (Kalitkába zárt madarat etető lány, 1867), később azonban áttért a tájképfestészetre, és hidakat, vízimalmokat, vízpartokat, városképeket festett. Ismertebb művei a Tájkép Dordrecht közelében és a Szürke torony, régi Amszterdam.

297