Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

Medici megrendelésre a Mária megkoronázását a Sant’Ambrogióba (1441-47), illetve a San Lorenzo Angyali üdvözletét (1445 körül). Filippo Lippi utolsó két évtizedének legjelentősebb alkotásai a pratói dóm Szent István és Keresztelő Szent János életéből vett jelenetei (1456-64); a spoletói dóm apszisának Mária élete freskói (1466-69, Fra Diamantéval együtt) és a Pitti tondo (1452).

Longhi, Pietro (1702-1785) itáliai, velencei zsánerfestő. A veronai Antonio Balestra, majd a zsáner és keresztény témákat egyaránt festő bolognai Giuseppe Maria Crespi voltak a mesterei. Főként zsánerfestőként ismert, de festett néhány vallási témájú képet {A hét oltári szentség, 1755-57), arcképet (Goldoni portréja) és mitológiai témájú freskókat is (Ca’Sagredo, A gigászok bukása, 1734). Zsánerképein a velencei mindennapokat örökítette meg (Zenelecke, 1760-as évek).

Lorenzetti, Ambrogio (1290-1348) sienai festő, Pietro Lorenzetti öccse. Művészetében ötvözte a sienai hagyományokat és Giotto festészeti vívmányait. Az első neki tulajdonítható mű az 1319-ben keletkezett Vico lAbatei Madonna-oltártábla archaizáló stílusú, de már az alak megformálásán érződik Giotto hatása. Ambrodgio későbbi művein a Giotto-hatás még erőteljesebb: az 1334-es Annuntiatio-táblán az aranyalap ellenére is az alakok térbe helyezettek, és plasztikusan megformáltak. Oltárképei mellett freskókat is készített, egyik ismert sorozata a sienai San Francesco-bazilika falfestése. A Santa Croce-kápolna freskóinak hatását mutató képekből ma már csak egy-két jelenet van meg [A ferencesek ceutai vértanúsága, 1324-27). Fő munkáján, a sienai Palazzo Pubblico falképein, amelyek a jó és a rossz kormányzás allegorikus ábrázolásai, egymással karöltve jelenik meg a Filozófia (arisztoltelészi eredetű államelmélet) és a hétköznapi valóság (Vihar).

Lorenzetti, Pietro (1280-1348) sienai festő. Ambrogio Lorenzetti bátyja. Művészetére elsősorban a sienai festők (Duccio, Simone Martini és Giovanni Pisano) hatottak, ám téralkotási módszere Giottótól származtatható. Legkorábbi ismert műve az arezzói Pieve poliptichonja (1320). Fő műve az assisi alsó templom kereszthajójának déli szárában megfestett passió-sorozat (1320-40), amelynek megfestése közben fokozatosan jut el a sienai kompozíciós sémáktól (Utolsó vacsora) a giottói perspektivikus térig (Keresztrefeszítés).

Lorrain, Claude (1600-1682) francia barokk tájképfestő. Rómában egy Annibale Carracci-tanítvány, Agostino Tassi tájképfestő inasa, Nápolyban Goffredo festő volt a mestere. Az európai tájképfestészet egyik legjelentősebb képviselője. Műveihez előtanulmányként tollrajzokat készített, melyeket a Liber veritas című könyve őriz. Lorrain számára a természet ábrázolása, a levegő- és fényhatások tükrözése volt az egyetlen festői feladat. Az ember csak kellék, bibliai (Menekülés Egyiptomba, 1647) vagy mitológiai alakjai (Aeneas Déloszban, 1671-72) szinte elvesznek a monumentális tájképi környezetben. Művészete nem talált azonnal követőkre, igazi megértői az angol tájképfestők, főként Turner; a franciák közül Corot volt.

296