Merk Zsuzsa - Rapcsányi László (szerk.): …Éltem és művész voltam. Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói - Bajai dolgozatok 16. (Baja, 2011)

Mellékletek - Vincze Gabriella: Képzőművésze kislexikona

szárláson (1824) az angol tájképfestészet hatása érződik. Művészetére döntő befolyással volt angliai útja, ahol a festészet mellett behatóbban tanulmányozhatta Shakespeare-t is, akit később illusztrált, illetve a marokkói útja, amely számos munkáját ihlette, és átalakította a színekről való gondolkozását. Életművében igen nagy helyet foglal el a lóábrázolás és a történelmi - allegorikus festészet (A szabadság vezeti a népet, 1830). A 30-as évek közepétől falfestészeti munkákat is készített (Bourbon-palota, Királyi szalon, Párizs, 1833-37). Privát, nem a nagyközönségnek íródott naplója nemcsak adalékul szolgál a korszak művészetéhez, hanem tervezett művészeti szótárának jegyzeteit is tartalmazza.

Diaz de la Pena, Virgilio Narcisso (1808-1876) spanyol származású francia festő. Kezdetben porcelánfestőként dolgozott. Már ekkor nagy érdeklődéssel fordult a kelet felé, amely korai képei egyik fő témája is lett (Török nő és gyermeke; Török kert). 1830 körül Párizsba ment, ahol megismerte Théodore Rousseau-t, és csatlakozott a barbizoniakhoz. Tájképeit kezdetben allegorikus vagy mitológiai alakok népesítik be {Az alvó nimfa, 1855-60; A gyöngyök tündére, 1857), később azonban már csak a tájat, az erdős vidékeket és a viharos tájakat ábrázolja {Vihar közeleg, 1871).

Dijsselhof, Gerrit Willem (1866-1924) holland festő, könyvillusztrátor és iparművész. A Művészet és társadalom című műhöz készített könyvillusztrációja a holland Art Nouveau egyik korai példája. Készített még bútorokat és falikárpitokat is. 1900 után festőként működött, főleg víz alatti jeleneteket ábrázolva.

Dillens, Adolf (1821-1877) belga realista festő. Zsáner- és arcképfestő, de rézmetszeteket is készített. Élete vége felé érdeklődése a történelmi festészet felé fordult. Fő művei az Öt érzék és a Vasárnap Flandriában.

Dillens, Julien (1849-1904) belga szobrász. A brüsszeli művészeti akadémia tanára volt. Egyaránt alkotott kutakat {Anspach-kút, Brüsszel), épületplasztikákat (a Saint Gilles-i városháza kariatidái), emlékműveket és síremlékeket {A halál csendje, a Saint Gilles-i temető bejárata; a Moselli család síremlékének géniusz alakja) is. 1899-ben a párizsi világkiállításon Becsületrendet kapott. Fő műve a Justitia-csoport a brüsszeli Igazságügyi Palotában.

Donatello, eredeti neve Donato di Niccolo di Betto Bardi (1386-1466) firenzei kora reneszánsz szobrász. Lorenzo Ghiberti műhelyében ötvösművésznek indult. Első alkotói periódusa (1406-32) még útkeresés, a gótikától való elszakadás ideje. Szinte kizárólag márványba faragja ekkor még a szobrait. Firenzében a székesegyház próféta és evangélista szobrainál, a Campanile próféta és szibilla figuráinál (legismertebb a valamivel később a 30-as években keletkezett Habakuk próféta) és az Orsanmichele fülkeszobrainál {Szent György, 1416) került először szembe az emberi alak megformálásának problémájával. Szobrászati kibontakozása a római, padovai időszakára (1433-53) tehető. Ekkor keletkezett legismertebb

283